Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 2. szám · / · KÜLFÖLD

P. Berinkey Irma: RUDYARD KIPLING

A mult héten halt meg. A Westminster apátság «költő sarkába» temették. Életében-halálában megkapott hazájától minden tisztességet, ami művészt érhet. Neve korszakot, eszmét, politikai célt jelentett. Említésekor jelszavak jutnak eszünkbe: militarizmus, háborús izgatás, imperializmus. Kérdezzük: mi köze van mindennek a művészethez? Mi közünk van nekünk, nem-angoloknak olyan íróhoz, aki Anglia világhatalmi törekvéseinek zászlaja alatt volt évtizedekkel ezelőtt? Ezért sokan el is fordultak tőle. Elfordult tőle, túlhaladt rajta a kor is.

Vannak próféta írók, akik eljövendő korok evangéliumát hirdetik. Életükben üldözés a sorsuk, lángelméjüket csak haláluk után fedezik fel. Mások viszont a kortársaikban némán vajudó eszméknek adnak hangot. Ezeket felkapja a népszerűség, de gyakran még életükben túlrohan rajtuk a kor és önmaguk élettelen szobraivá merevednek. A kortársak közötti túlnagy népszerűség sokszor olcsó és művészi szempontból gyanús siker. Kiplingnek, a művésznek ez volt a szerencsétlensége. Elhomályosította az írót annak a politikai gondolatnak népszerűsége, amely, tudat alatt vagy tudatosan benne volt írásaiban s amiről Angliában mindenki azt hitte, hogy művészete csakis ezt a célt szolgálja. Ezért kell még sok évnek eltelnie, amíg Kipling művészetét mindenféle politikai sallangtól mentesen, tisztán láthatják az emberek.

Tele van előítélettel, stílusbeli modorossággal. Pszichológiája sokszor lehetetlen; túlzottan idealizál. De művész. Érdeklődése mindig éber, vitalitása mindent átfűt. Humora fel-felcsillan és oeuvre-jében feltárul a szépség tiszta víziója, sokszor szinte meglepetésszerűen, a legunalmasabb novella közepén.

Írt verseket, útleírásokat, novellákat, regényeket és a Jungle Book-ot.

Munkásságát élete világítja meg. Hazájától távolélő gyarmati angol. Nagy dinamikával tör ki belőle a távoli haza szeretete. Ha hazamegy, mindent aranyos köd takar előtte. Ha Indiában él, belelát a világbirodalom belső gépezetébe és a gyarmatok szerepébe. Ha utazgat, a földgömb minden pontján angol földet talál: átmelegíti az angol öntudat. Ezért imperialista.

Olyan angol intézetben nevelkedik, amely növendékeit katonai pályára készíti elő. Kipling is katona szeretne lenni, de rövidlátó. A katonák életével foglalkozó, erősen idealizáló novelláiból szinte patológikus pontossággal rajzolódik ki ez a, testi fogyatkozása miatt elérhetetlen, vágyálom. Az ifjúkori benyomások és csalódások mindig mélyre vágnak. Ezért militarista Kipling.

Katona nem lehetett, ujságíró lett. Ekkor szerezte stílusának hajlékonyságát és frisseségét. Művészetének legjellemzőbb tulajdonsága: soha nem nyugvó friss érdeklődés a körülötte levő világ minden jelensége iránt: ez e riporteri mult öröksége. A naivan friss báj, amellyel a világban gyönyörködik, már a művészi tehetség jele. De viszont a mesterség szabályait tisztelő, korrekt, stílusos témakezelés, amelyet soha el nem hanyagol, akár kisgyerek bánatáról, állatok lelkéről, akár gépek «élményeiről» ír: művészi is, riporteri is. Művész és riporter - elválaszthatatlanul összeforrott benne.

Az ujságírói mult és India hatása magyarázza azt az erős vitalitást, amely műveiből árad. Életre kelnek a gépek, az élettelen tárgyak. Emberi lelket lehel az állatokba és az emberekből heroikus férfiak társadalmát teremti meg. Ha műveiről az elavult modorosságnak és naiv pszichológiának régiességeit lehántjuk, kozmikus élet lüktet mindenben. Maurois mondja Kiplingről: benne találkoztak Nyugat és Kelet.

A mindenben benne repeső kozmikus élet meglátása: India öröksége. Itt töltötte gyermekkora és férfikora legfogékonyabb éveit.

Mindent és mindenkit szeret és megért, akiben a kozmikus élet megnyilvánul. Minél közvetlenebb és ösztönszerűbb az életnek ez az előretörése valamely teremtményben, annál közelebb áll Kipling lelkéhez. Csak az egyszerű érzések és ősi ösztönök érdeklik. Bátorság, szeretet, szerelem, hűség, gyűlölet. Ember, állat, gép vagy művész csak akkor felel meg rendeltetésének, ha teljesíti kötelességét és megállja helyét a létért való küzdelemben. Erővel vagy ravaszsággal - mindegy. Csak végezze el becsülettel a földi munka ráeső részét, legyen «fit», legyen alkalmas a küzdelemre. Az állat, a gyerek és a bennszülött, mint a természethez közelálló lények egyaránt csodálatra gerjesztik ösztöneik csalhatatlan biztonságával.

Sokan állították róla tévesen, hogy nem szerette és nem értette meg a bennszülötteket. Pedig közel állottak lelkéhez. Kim c. regényében a fehér ember fia: Kim és az öreg láma vándorlásaik közben mérges kigyóra bukkannak. A félvér Kim fehér ember módjára rémülten félreugrik. A láma nem mozdul. Testvére neki a kígyó is: része a mindenségnek. «Menj békével utadra testvérem» - mondja neki és a kobra elsiklik.

«Nem lehet városi asztaloknál csinált törvényekkel kormányozni egy népet - mondja máshol Kipling, jöjjenek ide, ismerjék meg a bennszülötteket Indiában, ahol igazán láthatod az embereket, nyers, barna, mezítelen emberi húst, amelyet semmi sem fed be a nap izzása elől és láthatod a kihasznált, kiszipolyozott földet lábad alatt - innen a legtöbb ember megegyszerűsödött elvekkel jön vissza...»

Művei közül magasan kiemelkedik a Jungle Book. Ez is tele van India hatásával. Kipling apjának: John Lockwood Kiplingnek a Jungle Book előtt megjelent könyve: Beast and Men in India rengeteg bizonyítékot tartalmaz arra, hogy Kipling állatalakjai a hindu néphitnek megfelelő jellemekkel vannak felruházva. Még Mowgli alakjának származásáról is pontos adatokat ad. A félig meseszerűen, félig természettudományilag helyesen jellemzett állatokat oly szuggesztív vitalitással írja le, hogy felejthetetlen egyéniségekké válnak. Nem kényszeríti őket emberi gondolatokra és cselekvésekre, de elhiteti velünk, hogy ha az állatok szavakban gondolkoznának és beszélnének, csak így gondolkozhatnának és beszélhetnének. Ezeket is áthatja a kiplingi vitalitással együtt India lelke.

De ez a tehetséges angol még legszerencsésebb perceiben sem engedte zsenijét szabadon csapongani. Az állatok csak úgy boldogulhatnak a vadonban, ha betartják magukcsinálta törvényeiket és az okosabbat: az embert engedik vezérségre. A hindu bennszülöttek is csak úgy boldogulhatnak, ha az angolok vezéri szerepét elismerik.

A varázslat megszünik: a hindu mesék és mítoszok élettől lüktető, szuggesztív költői világa szabályokba merevül. A varázsló kemény kordában tartja a felidézett szellemeket. De legyünk hálásak a költőnek a látomásért, amelyben magafeledten gyönyörködött, míg velünk azt hitette el, hogy ez a valóság.