Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 12. szám · / · KÜLFÖLD
«Ismertem vidéken, a Bourbonnaisben, egy szeretetreméltó vénkisasszonyt,
Aki egyik szekrényében egy csomó régi orvosságot tartogatott;
Úgy hogy hely sem igen maradt a fiókokban, valami másnak;
S mivel ez a vénkisasszony teljesen egészséges volt mostan,
Bátor voltam megmondani néki, hogy talán nincs sok értelme már annak,
Hogy csak egyre tartogassa ezt a sok haszontalan holmit.
Akkor a vénkisasszony igen mélyen elpirult,
S már azt hittem, hogy ott mingyárt sirvafakad majd előttem.
Előszedte az üvegcséket, a dobozokat, a tubusokat sorra.
És azt mondta: «Lássa, ez itt kigyógyított a kólikámból, ez meg egy tüszős mandulagyulladásból;
Ez a kenőcs megszabadított egy keléstől a lágyékom táján
S ki tudja, sose lehet tudni, nem újul-e ki mégegyszer;
És ezek a pilulák szintén igen használtak ám, amikor hosszú ideig állandó szorulásban szenvedtem.
Ez a készülék itt ni valaha belélegzésre szolgált. Csakhogy ma már, attól félek, teljességgel tönkrement...»
És végül azt is bevallotta, hogy ez a sok orvosság valaha igen sok pénzébe került.
S megértettem, hogy főképpen ezért nem merte kiszórni őket.
- - - - - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- - -- -
«Ó te, akinek írok, - akit valaha nagyon is panaszos néven neveztelek: Nathanael, akit ma testvérnek hívok - soha semmi panaszosat ne fogadj a szívedbe többé.
Próbáld magadtól megkapni azt, ami feleslegessé teszi a panaszt. Ne könyörögd ki senkitől, amit magad is megkaphatsz.
Én éltem: most rajtad a sor. Ezentúl már tebenned folytatódik az én ifjúságom. Rádruházom az erőm. Ha érzem, hogy te követsz, könnyebben fogadom majd a halált. Tereád bízom a reménységem.
Ha erősnek érezlek, bánat nélkül hagyom itt a földet. Fogadd el az örömömet. Keresd a boldogságod abban, hogy növeled a másokét. Dolgozz és harcolj és a rosszból ne fogadd el, amin változtathatsz. Ismételjed szüntelenül:
Testvér, ne fogadd el az életet úgy, ahogyan az emberek nyujtják. Biztasd magad szüntelenül, hogy az élet szebb is lehet; a tiéd is, a többieké is; nem egy másik, egy túlvilági élet, amely megvigasztalna a mostaniért s könnyebben tűretné velünk ennek a nyomorúságát. Ne fogadd el. Azon a napon, amikor majd érteni kezded, hogy az élet legtöbb bajáért nem Isten, hanem az emberek felelősek, azon a napon nem törődsz már bele ezekbe a bajokba.
«Sose áldozz a bálványoknak.»