Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 12. szám · / · FIGYELŐ

Nagy Lajos: Az ötpengős leány
Hunyady Sándor novellái

Tizennégy novella van ebben a könyvben. Legkülönb köztük a Babaruhában című. Kitűnő novella, - ez minden, amit a kötet e darabjáról mondani tudok. Legföljebb még azt, hogy mesterségileg teljesen kielégített, a maga egészében zavartalanul gyönyörködtetett és - talán néhány különleges tulajdonságával - meghatott. Erényeinek minden feszegetése helyett: ott a novella maga. Boncoló, méltató mondatok alatta maradnának a műnek, mellyel kapcsolatban stílusról, kompozícióról, a régiek által «meseszövés»-nek mondott valamiről, emberábrázolásról, megfigyelőképességről, a környezetrajz pontosságáról s bármi eféléről beszélni már nem is tanáros, hanem iskolás cselekedet lenne.

Magánhasználatra persze szeretek tanáros kis csínyeket elkövetni: osztályzatokkal láttam el a kötet mind a tizennégy darabját. És rangsorba állítottam őket. Ebből a játékból talán annyi kiderülhet: következik másodiknak a János bácsi. Ennek a szintén kitűnő műnek olvasásakor ceruzát kezemben tartó, széljegyzeteket gyártó mesterségbeli kartársból egyszerű olvasóvá emelkedtem, nevettem s tetszésemnek hangos megjegyzéssel adtam kifejezést... Ehhez a János bácsi-hoz modell kellett s elmondható, hogy az író, amikor a János bácsit, már a bácsi eredetijét, a nagy emberóceánból kihalászta, minden megfigyelő és emberábrázoló képessége mellett is külön «szerencsés fogás»-t csinált.

Azután a Havasi levegőn. Ezzel a novellával kapcsolatban az író szemléletéről, illetve életbeli s írói attitüdjéről lehet beszélni. Hunyady Sándor vendég. Vendég a kárpáti szanatóriumban, ahol a Havasi levegőn története lejátszódik. Vendég egy úricsaládnál, ahol a Bakaruhában cselekménye tragikumban fejeződik be. Vendég főúri családoknál, ahol anekdotákat hall - A háromorrú Bethlen gróf utitársa -; amelyekről vázlatokat vesz fel - Sallangos négyes -; amelyeknek életét a kívülálló feszült érdeklődéséből fakadó pontos megfigyelések alapján írja le - Marosvölgyi kastély. Vendég a nagyvárosi szállóban, ahol az ötpengős leány fölkeresi, és ismét a szanatóriumban, ahol Az erény útjai-nak hölgye éjszakai látogatást tesz nála. Hogy vendég, ez nem véletlen, ez egyénisége s ez a minősége határozza meg egész szemléletét. Hunyady vendég mindenütt, ebben az egész világban, semmiféle osztályhoz, kategóriához nem tartozó, barátkozó magányos, bókra, udvariasságra hajlamos, némi körültekintő kompromisszumtevésre képes, - de a lelke mélyén igazságos. Leginkább urakat ábrázol és szolgálattevő személyeket, cselédeket. Szándékoltság nélkül foglalkoztatja, izgatja az emberek közti parancsolási-engedelmeskedési viszony. Szívének szerettei a cselédlányok. Kis Ferencet, - a Don Juant -, B. grófnét és Sándor grófot, R. urat - az utitársat -, Gelbet és Dr. Friedet, valamennyit tárgyilagosan írja le, a cselédleányt meghatódással. Vendég, de barátja pincérnek, hordárnak, rikkancsnak, inasnak, pikkológyereknek, már úgy, hogy barátsággal érez irántuk, s mintha úri, vendégi mivoltában, titkos és sűrű bocsánatkérések közt, autoszuggesztív gyakorlatokkal tartaná magát.

Némely darabja a kötetnek kisebbigényű rajz (Az ötpengős leány); némelyik ujságkarcolat (Az erény útjai); egy-kettő csupán részlete lehetne valamely önéletrajznak (Katasztrófa, A fog). A legjobb két-három novella határozza meg az írót s ezek mintegy védelmük alá veszik a gyengébbeket. Igy csak mellékesen említem, hogy ha a kákán csomót keresnék, néhány kákán jónéhány csomót találhatnék. Csak mutatóul: A fog története júniusban folyik, mégis a nagymama paradicsombefőzéssel van elfoglalva. Vagy: a Bakaruhában hangjához nem méltó az a «közfelfogás»-nak tett engedmény, hogy az író mentegetőzik, mert nem vett részt a háborúban. («Minél vénebb leszek, annál jobban szégyelem, hogy elszélhámoskodtam a magam szenvedésadóját akkor, amikor mindenki szenvedett».)