Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 11. szám · / · KÜLFÖLD

Gyergyai Albert: Háború, béke, vallás, irodalom

Az angol egyházak határozata:

«Meg vagyunk győződve arról,

I. hogy Isten a világ minden nemzetét egy közös családnak tekinti;

II. hogy a Népszövetség, bár tökéletlen, de eddig legjobb eszköze a nemzetközi együttműködésnek, az evangéliumi elvek háború elleni alkalmazásának, az igazságosztásnak és a béke megszervezésének;

III. hogy a legjobb politika nem más, mint ezeknek az elveknek az alkalmazása;

IV. hogy a keresztény nemzeteknek imáikkal és tetteikkel törekedniök kell arra, hogy ez elvekben való hit továbbra is megmaradjon, az egymásközti bizalom minél jobban erősödhessen s a háború véglegesen és örökre megszünhessen.»

Hatvannégy francia író és tudós kiáltványa:

«Amikor Olaszországot oly megtorlásokkal fenyegetik, amelyek példátlan háborút képesek esetleg előidézni, mi, francia intellectuelek, kijelentjük a közvélemény előtt, hogy nem akarunk hallani sem ezekről a megtorlásokról, sem pedig erről a háborúról.

Ezt a tiltakozásunkat nemcsak a hála diktálja, azzal a nemzettel szemben, amely segített megvédeni ellenségtől megszállt földünket: hivatásunk kötelez bennünket rá.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Az értelem, ha nem akar lemondani tekintélyéről, nem óhajt cinkostársa lenni egy ilyen katasztrófának. Épp ezért az aláírók érzik, kötelességük szót emelni minden ellen, ami a föld legértékesebb területén halált vagy végleges romlást okozhat s ami nemcsak az életet, sok ezer ember anyagi és szellemi javait fenyegeti, hanem az ember fogalmát is - mindazt, amit a Nyugat eddig magasabbrendű értéknek tartott s aminek történeti nagyságát és teremtő erőit köszönhette.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Épp ezért álmélkodva látjuk, hogy a nép, amelynek gyarmatbirodalma a földgolyó egyötöd részét foglalja el, szembeszáll az ifjú Itália jogosult vállalkozásával s meggondolatlanul magáévá teszi a nemzetek közti egyenlőség veszedelmes ábrándját - ami persze biztosítja néki mindama forradalmi erők támogatását, amelyek ugyanezt az ideológiát vallják, csakhogy megtámadhassák Itália belső rendjét s egyúttal egész Európát a rég áhitott összeomlásba hajszolhassák.

Ennek a vészes szövetségnek siet a segítségére Genf, hogy egy oly hamis jogegyetemesség alibijével erősítse, amely egyenlően bánik a felsőbb és az alsóbbrendűvel, a civilizálttal és a barbárral. Ennek az egyenlőségi dühnek, amely mindent és mindenkit összekever, máris láthatjuk az eredményeit; mert hisz ennek a nevében szavazzák meg azokat a megtorlásokat, amelyek, csakhogy megakadályozzák a föld egyik legelmaradottabb országának (ahol még a kereszténység is hatástalan maradt) civilizációs meghódítását, nem haboznának minden anarchiát, minden zűrzavart világharcra hívni, és pedig az ellen a nemzet ellen, amelyben tizenöt év óta a legmagasabb emberiség néhány leglényegesebb erénye nyert kifejezést, erősödést és kiteljesülést.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Mi, akik mint intellectuelek a kultúra őrei vagyunk és pedig annál eltökéltebben, mennél inkább élvezzük jótéteményeit, nem tűrhetjük, hogy a civilizáció önönmaga ellen döntsön. Ez öngyilkosság megakadályozására a szellem minden erejéhez apellálunk».

(Az aláírók közt ott találjuk Maurice Donnay, Abel Hermant, Henry Bordeaux, E. Estaunié, Louis Berrand, Claude Farrére, Léon Daudet, Charles Maurras, Henri Massis, Gabriel Marcel, Pierre Drieu La Rochelle és mások nevét.)

A francia írók egy másik csoportjának válaszkiáltványa:

«Adua bombázásának napján, azon a napon, amikor számolni kezdik az első csata halottait, néhányszáz francia, közöttük egy bizonyos számú intellectuellel, véletlenül tudomást szerzett 64 francia intellectuelnek «Nyugatot védelmező kiáltványáról». Ez a kiáltvány furcsán visszaél az olasz nép iránt érzett barátságával, valamint a «Nyugatnak» és az «értelemnek» a fogalmával; s népünk békeszeretét a leggyűlöletesebb háborúnak, a támadó háborúnak hasznára próbálja félrefordítani.

Az aláírók egészen másképp fogják fel azt az igaz barátságot, amely a francia népet az olasz néphez fűzi, valamint azt a szerepet, amelyet a mai körülmények között a francia értelemnek kell betölteni. Egyúttal csodálkozva látják, hogy vannak oly francia írók, akik az emberi fajok jogi egyenlőtlenségét hangoztatják, vagyis egy oly ideát, amely minden hagyományunkkal ellenkezik s magában is mélyen sérti emberi közösségünk számos tagját.

Az aláírók sajnálják, hogy, amikor a Népszövetség minden jóhiszemű ember előtt végre igazolja létjogát, 64 francia intellectuel épp akkor támad könnyelműn és fennhéjázón a genfi intézmény ellen. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezek az intellectuellek igen távol vannak a nép igazi véleményétől és érzelmeitől: a nép, egy bizonyos sajtó ellenére, amelynek indítékai nem látszanak tisztára önzetlennek, minden bizonnyal felismeri a nyugati népek igazi küldetését s minden úszítás ellenére sem fogja félreösmerni az angol nép és az angol intellectuelek nagylelkű magatartását. Az aláírók a francia kormány kötelességének tartják, hogy csatlakozzék mindama kormányok erőfeszítéseihez, amelyek a békéért és a nemzetközi törvény tiszteletéért küzdenek.

Egyben kívánják, hogy a francia értelemnek a franciák és a világ előtt való igazi képviselői mielőbb felemeljék szavukat».

(Az aláírók közt: Jules Romains, André Gide, Romain Rolland, André Chamson, René Lalou, Alain, Charles Vildrac, André Malraux, Jacques Madaule, Denis de Rougemont, Jean Schlumberger, Benjamin Crémieux, Lévy-Bruhl, Jean-Richard Bloch, Roger Martin Du Gard, Vlaminck, André Lhote, Cazamian, Jean Rostand, Henri Ponlaille s még vagy kétszázan.)

A francia írók egy harmadik csoportjának állásfoglalásáról a következő távirat számol be:

Franciaország több katolikus írójának és a katolikus értelmiség számos tagjának aláírásával «Kiáltvány az igazság és a béke érdekében» címen nyilatkozat jelent meg, amelyet többek között aláírt François Mauriac, az Akadémia tagja, Paul Claudel nagykövet, Francis Jammes, a neves költő. Marcel Griaule etnográfus, André Therive költő és műbíráló, továbbá több vezető katolikus ujságíró, köztük Marc Sangnier és Francis Quegay.

A kiáltvány bevezetésül a következőket mondja: «Tényként kell megállapítani, hogy a világ képtelen fegyveres erővel beavatkozni az olasz-abesszin viszályba, anélkül, hogy még sokkal nagyobb kockázatot vállalna. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy még a jog nevében sem szabad egy népet a kétségbeesésbe kergetni.» A kiáltvány végül a következőket mondja: «A jelenlegi események világosan mutatják, hogy a genfi intézmény a világ rendjének szempontjából csak akkor lehet hasznos, ha a népek és a kormányok őszintén akarják a békét és az igazságot. E béke és igazság hangsulyozására van a jelen pillanatban leginkább szükség.»