Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 11. szám · / · Földi Mihály: Új theokrácia felé?

Földi Mihály: Új theokrácia felé?
Előszó és epilógus helyett egy készülő könyvhöz
6.

Látom az elkedvetlenedő arcokat, a csüggedt legyintéseket, hallom a lekonyuló megjegyzéseket: ugyan, mit akar itt ezzel a régi szóval, írjon inkább regényt. Ugyan kérem, tele vagyunk gondokkal, miből fizetünk elsején házbért, miből küldjük iskolába a gyereket, azt mondja meg inkább, hogyan kap földet a paraszt, munkát a munkanélküli, több fizetést a szűkölködő, titkos választójogot a magyar polgár. Hallom mindezt. Azt a kérdést is hallom, ha nem is mondják hangosan, hogy hogyan jut több jövedelemhez a gyáros, több vagyonhoz a gazdag, több kitüntetéshez a kapaszkodó, több mulatsághoz a szórakozni vágyó.

Minderre csak azt tudom válaszolni, hogy: így. Ragályt nem lehet limonádéval gyógyítani. A mai betegség neve: istentelenség, gyógyszere: Isten. És kérdem: Isten valóságos uralma alatt nem lehet megalkotni a választójogot? És válaszolom: Isten trónraültetése életünkben kötelességünkké teszi, hogy eltüntessük a szűkölködést, hogy kenyeret és munkát teremtsünk mindenkinek. És csak Isten uralma tud gondoskodni a jövedelmek igazságos elosztásáról és a vagyonok helyes birtoklásáról és célszerű felhasználásáról.

Ugyan kérem, hallom, Isten nem rendez be és nem irányít társadalmat, arra feleljen, hogy kik képviselik majd és hogyan ebben az új theokráciában? Azt akarja talán, hogy papok vezessék a világot? Mi lesz a polgári szabadsággal, az egyéni függetlenséggel, a kutatás zavartalanságával, a tudományokkal és művészetekkel? A középkorba akar visszavezetni minket?

Ezek már súlyosabb kérdések.

De kérdezem: melyik tudós milyen munkáját gátolja ma Isten hite? Melyik matematikai alapigazság és következtetés ütközik Isten tudatába? Vagy milyen helyes természettudományos kutatást akadályoz meg Isten jelenléte... ma, mikor minden vizsgálódás éppen Hozzá vezet? Milyen művészi teremtést lehetetlenít Isten ma, ebben a bénító korban, mikor éppen Ő ad erőt és hitet az alkotáshoz?

Hogy papok vezessék a világot?

Keresgélő gondolataim megállnak itt. Papok? Egy új theokrácia megalkotásánál mindenesetre rendkívüli szerep kínálkozik az egyházak számára. Hogy mit, mennyit, hogyan vállalnak ebből a szerepből... nem tudhatom s nem is érzem ildomosnak e kérdés feszegetését. De hitem és meggyőződésem, hogy harcolni az új pogányság ellen csak papi jellemű emberek vezetése alatt tudunk. Szerzetesi lelkű és jellemű emberek önfeláldozó és áldozatot követelő vezetése alatt.

És hogy régi a szó?

Nagyon régi tudom. Nem régi-e az igazság? És nem döbbent-e meg napról-napra az erejével minden igazság? És megvalósultak-e már e Földön az igazságok, azok a halhatatlan eszmények, melyekkel minden ember e Földre lép? Isten államának, Isten uralmának megvalósítására is csak kísérletek történtek eddig.

S talán a mai világválság új, minden eddiginél mélyebb kísérletre indíthat minket.