Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 10. szám · / · KÜLFÖLD · / · Folyóiratszemle

Gyergyai Albert: Európa sorsa

A Revue de Métaphysique et de Morale-ban Th. Ruyssen ezen a címen elmélkedik a «nyugatiság» lényeges elemeiről s ilyen elemet nem kevesebbet, mint tizennégyet állapit meg. Az első a tudomány, mint tiszta és önzetlen disciplina, amely bevezetésül szolgál a filozófiához. A második e filozófiának, minden nyugati filozófiának alapja: a természetnek objektív és nem illuziós szemlélete. A harmadik az ember, mint e természet ura és szervezője; a nyugati civilizáció nem más, mint «homo additus naturae»; s az ember, a nyugati ember kiaknázza a föld kincseit, vagyont halmoz, kapitalizmust teremt. A negyedik jellemvonás a művészet sajátos értelmezése: az is az ember szolgálatában, az ember mértékére virágzik. Az ötödik az ember értelmezése, amely két forrásból táplálkozik: az egyik a sztoicizmus, amely az embert értelmes állatnak, az univerzum részének tekinti, a másik a paulinizmus, amely szerint az ember szenvedélyes, lázadó és bűnös lény, de a megigazulás révén felülmúlhatja önmagát. Mindkét forrás találkozik az ember, az egyéniség, az emberi méltóság és kötelesség felmagasztalásában. Ebből származik a hatodik vonás: az ember testi kultusza, régente a görögöknél, az új korban először az angolszászoknál - s egyuttal a hetedik: a személyi kultura, az általános ismeretek, irodalom, tudomány, művészet, történelem révén; «művelt emberek nincsenek, amint Paul Desjardins mondja, hanem csak magukat művelő emberek». A nyolcadik vonás szerint az egyén e kultusza az isteni természet felfogásában is visszatükröződik. A kilencedik: a nyugati erkölcstan, amely az egyéni értéken, az emberélet megbecsülésén nyugszik; mindenkinek joga van az élethez, a civilizáció javaihoz, a négernek, a rabszolgának, a fogolynak, a sebesültnek, a munkanélkülinek, a nőnek, a gyermeknek! A tizedik: a nyugati kormányok, kisebb-nagyobb mértékben, a kormányzottak akaratán alapulnak, bár Thyssen is elismeri, hogy a kormányok lényege mindenütt, minden különbség ellenére, egy bizonyos bürokrácia, bizonyos fegyveres erőtől támogatva s néhol többé, néhol kevésbbé, a közvélemény által ellenőrizve. A tizenegyedik vonás: a társadalmi szervezet, amely az egyéniség jogán, a magántulajdon elvén alapul - s az állam csak azért szorítja meg az egyéni szabadságot, hogy megmentse belőle mindazt, ami a közjóval összeegyeztethető. A tizenkettedik vonás: az állam és a nemzet egysége; ez a haza. A tizenharmadik, ezzel szemben, egy bizonyos nemzetköziség, mint a keresztény caritas, a humanizmus és a racionalizmus eredménye. Ugyancsak ebből származik a nyugatiak dinamikus, terjeszkedő hajlama: ők az egész emberiség nevelői! A tizennegyedik jellemvonás szintén e dinamizmusból ered s a bibliai profétizmusból s a haladás dogmájából táplálkozik; eszerint az emberi történelemnek iránya, értelme és célja van s az ember legfőbb feladata, hogy rendeltetését betöltse.

Mindezek után, kérdi Ruyssen, mi várhat a mai Európára? s hogy lehetne megmenteni Nyugatnak legalább szellemi felsőbbségét? A pax romana alapján? vagy a keresztény egység szerint? Mint tanár s mint népszövetségi delegátus, Ruyssen a műveltségtől várja a megoldást, attól a ma mindennél erősebb kozmopolita szellemtől, amely a klasszikus neveltség, a könyvek, az utazások, a városok, a műgyüjtemények szeretetén nyugszik s előbb utóbb megveti majd egy új és tág humanizmus alapjait...