Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 10. szám · / · Turóczi-Trostler József: Babits és az európai irodalom története

Turóczi-Trostler József: Babits és az európai irodalom története
A költő és az irodalomtörténet

A modern irodalomtörténet egy olyan időpont érett ajándéka, amikor az alkotó szellem ráeszmél a maga küldetésére és törvényszerűségére. Születésétől kezdve nyomon követi az alkotó szellem alakváltozásait és teremtő fejlődését: maga is szakadatlan alakváltozás és teremtő fejlődés. Személyfeletti, de nem személytelen, tárgyilagos, de ez a tárgyilagosság nem jelent érdektelenséget. Egyik főforrása annak a magasabbrendű konvenciónak, amely nélkül nincs sem irodalmi ízlés, sem folytonosság. Együtt lélekzik az eleven irodalommal. Korról-korra újjászületik: terminológiát vált. Mihelyt képtelen az újjászületésre, értelmetlen nyelvemlékké válik. Legtermékenyebb pillanatait, legmélyebb terminológiai megújulásait úgyszólván kivétel nélkül nagy költőknek és íróknak köszönheti.

Az európai irodalomtörténetírás klasszikus nyitánnyal, a Goethe önéletrajzával kezdődik: a Goethe-kor eszmei képét még ma is a Goethe szemével látjuk, a lángelme fejlődését, a lángelme életének és alkotásainak szerkezeti összefüggését még ma is az ő műszavaival írjuk körül. A középeurópai romantika irodalomtörténeti koncepciói és felfedezései elválaszthatatlanok a romantikus költők merész látomásaitól és evokációitól. Heine kegyetlen leszámolása a német romantika szellemével preformálja a legújabb kutatás minden lényegesebb eredményét. A Tainek szigorú, Dilthey rugalmasabb pozitivizmusa mögött ott érezni a realizmus nagy elbeszélőinek irányító s ösztönző hatását. Gundolf, a német irodalomtörténet megújítója, sokszor csak a Nietzsche pátoszát, a George lirizmusát ülteti át a tudomány «objektívebb» nyelvére. A magyar Toldy Ferenc a német felvilágosodás és romantika tanítványa, de Handbuchjának nincs egyetlen sora, amelyet ne a Kazinczyék és Kölcseyék rajongó multszemlélete sugallt volna. Viszont az is bizonyos, hogy Toldy-utáni irodalomkutatásunk más fordulatot vesz, ha a maguk időpontjában érvényesülnek Kemény Zsigmond, vagy Arany János kezdeményezései, amelyeknek jelentőségét csak ma kezdjük igazán fölismerni... Ez a Babits Mihály európai családfája. De van valami, ami kivételessé teszi a helyzetét: nála egy kézben egyesül az alkotó, megértő «erosz» az értelmező, rendszerező «logosz»-szal.

Babits a költő, Babits az elbeszélő, Babits a fordító és essayíró... lényegében egyazon szubsztanciális forma alakváltozatai. Három egyközepű, egyritmusú kör. A belső kör világa, a lirikusé, a legmélyebb s a legnehezebben megközelíthető, a legfüggetlenebb s a legmegkötöttebb, a legérzékenyebb s a legirracionálisabb; szimbolikus jegyeivel, hasonlataival a legegyöntetűbb, itt állunk a legközelebb a test és lélek, a lélek és az Isten, a valóság és eszme unio mysticájának plátói zenéjéhez, ahhoz a mágneses középponthoz, amely ünnepélyes, ellenállhatatlan erővel fogadja magába, asszimilálja a külső benyomásokat. A második kör világa kevésbbé egyöntetű, de szimbolumaiban és hasonlataiban megfoghatóbb: irreális magány helyett emberi relációk, párbeszéd, plaszticitás; a lira nem él önálló életet, meghúzódik a háttérben, az atmoszférát szolgálja. A harmadik kör a legnyiltabb: a tanulásé és a tanulmányé. Az intellektuális szépségé s az intellektuális rendé. A költő körülnéz, beszámol kultúr-«élményei»-ről, könyveiről, amelyeknek anyaga nem lett költészetté, problémáiról, önmagáról, csakhogy ezúttal szimbolikus kerülő nélkül, bemutatja példaadó őseit és hőseit, egyéni visszhanggal felel minden rokonhangra... A görög és római lira, Sophoklés és Shakespeare, Walther von der Vogelweide, Heine, Lenau, D. v. Liliencron, Dante és Goethe, Blake, Wordsworth, Tennyson, Rossetti, Browning, O. Wilde, Meredith, Keats, Swinburne, Carducci, Baudelaire, Verlaine, Kant, Nietzsche, Bergson, Szent Ágoston, Babits új értelmezésében vagy fordításában kerül elénk. Csak össze kell kötnie szellemi tájékozódásának pontjait, csak ki kell bővítenie régebbi hódításainak vidékét, s első körvonalaiban, eszméje szerint, már is előttünk áll az Európai Irodalom Története.