Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 10. szám · / · Illyés Gyula: Ozorai füzet I.

Illyés Gyula: Ozorai füzet I.
A MÉCSESRE A DIÓFÁN

A diófán ég a pince-mécses,
nem azért, hogy szájad el ne téveszd.
Int a hegyről hazabaktatóknak,
mint őrtorony tévelygő hajóknak.

Az ágbogas fa közepén ottfenn,
a harmatos sötét levelekben,
úgy piroslik, mint a szív a testben.
A nyárvégi hűvösödő estben.

Vén borisszák lassan botorkálva,
hosszúszőrű nagy homály-subába,
mint emlékek a multak ködéből,
úgy inganak felé a sötétből.

Térdig vastag éjben gázol lábuk.
Úgy köszönnek: emlékszel-e rájuk?
Áldomásra úgy ülnek le néha,
ha másra nem, a Szent Jánoséra.

Honnan jöttek? Mintha nem is szomszéd
pincékből, de dülöngélve onnét,
hol társaik horkolnak már holtan,
üdvözítő örökös mámorban.

Köpenyemben a rossz falnak dőlve
felelgetek ritka kérdésökre.
Arcunkat a lámpa lágyaranyja
egyetlen nagy családdá olvasztja.

Elhallgatunk; a vén lámpát nézem.
Mintha fölöttem a közel égen
sors-csillagom égne karnyújtásra.
Mutatná, hogy végre itt megállna.