Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 9. szám · / · Weöres Sándor: Halotti énekek

Weöres Sándor: Halotti énekek
III. Szép vőlegény...

Szép vőlegény
ajtóm előtt:
a szűz remény
igérte őt.
Ideigérte
- kértem én -
idáig érte
éltem én.

Sóvár imám
őt hívta mind,
ágyasszobám
feléje nyílt.
Rámmondták: «Ime,
balgatag,
a földi színre
tompa, vak.»

Ezüst edény!
fehér virág!
őrző erény!
való világ! -
Az üdv a számon
föllobog:
ágyasszobámon
ő kopog!

Bensőmbe hő
villámlik át,
megtörte ő
az éjszakát -
és szív-szerelmét
szent csatán
szirom-lepelként
ontja rám.

Csókunk soha
véget nem ér:
a lélek a
lélekhez ér
s mint hajnal-lázban
fellegek,
örök-egy nászban
úgy lebeg.