Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 3. szám · / · KÜLFÖLD

Reményi József: Új Wilder-regény

Thornton Wilder-nek Heaven's My Destination címmel új regénye jelent meg, amely a jelekből ítélve, eddigi regényeinél is különb sikert jelent az amerikai könyvpiacon. Wildert tudvalevőleg The Bridge of San Luis Rey című regénye ismertette meg a külvilággal. The Women of Andros című regénye, amelynek témáját Terentiustól vette, nem ártott annak a népszerűségnek, amelyet előbbi regényével szerzett. Első regénye, a The Cabala alig keltett feltűnést.

Wilder új regénye lényegesen elüt eddigi irodalmi értékű munkáitól. A kritika, amely hajlandó volt elismerni művészi érzékenységét, másrészt hajlandó volt szemére hányni azt, hogy bizonyos erőtlenség jellemzi teremtő képességét.

Heaven's My Destination című regényével, úgy látszik sikerült elhallgattatnia azoknak az ellenvetését, akik eddig inkább esztétikai érzékenységű művészi fegyelmezettségét, mint alkotó ösztönét voltak készek elismerni. Új regénye szatírikus mű, de ép az az érdekes benne, hogy szatírikus éle ellenére időről időre az az érzésünk, mialatt olvassuk, mintha az író akaratlanul bizonyos megértő részvéttel viseltetnék hőse iránt. Hőse egy George Marvin Brush nevű fiatalember, aki könyvügynök. Baptista hajlamainál fogva, amelyekben az az észszerűtlenül észszerű, hogy nem ismer megalkuvást, nem ismeri a tapasztalat ruganyosságát, csakis «tisztességes» könyvek eladására vállalkozik; azaz bibliai tárgyú könyveket ad el és tankönyveket. Alapjában véve nem tudjuk, hogy szamár-e ez a fiatalember, a gyógyíthatatlan korlátoltság hőse, vagy pedig az amerikai baptista keretek közé szorított Don Quijote. Néha az az érzésünk, mintha Sinclair Lewis «Babbitt»-jának lenne visszhangja; majd meg az az érzésünk, hogy következetesebb Babbittnál, s lényegesen amerikaiabb Lewis immár közhellyé vált hősénél. Nem megoldást keres az emberek részére, hanem megváltást, s közben a leglehetetlenebb helyzetekbe kerül, mert az élet, még az amerikai élet sem tűri el logikája ostoba könyörtelenségét és meg nem értését

Mégis inkább tökfilkó, mint Don Quijote. Mert, aki «erkölcsi világnézetét» például arra a bamba meggyőződésre építi fel, hogy «azok a nők, akik cigarettáznak, nem lehetnek jó anyák», vagy aki az evolúció kérdését azzal a lelki vaksággal ítéli meg, amely a daytoni (Tennessee állam) majompör szereplőire emlékeztet, annak álom- és igazsághajszoló láza nem a szeretetből eredő elnézést, hanem az ingerlékeny gúny fölényét váltja ki az olvasóból. A hőstől, ha buta is, elvárjuk, hogy képzelete legyen; ennek a könyvügynöknek butaságát és csökönyösségét azért nehéz megemészteni, mert képzeletszegény.

Egyébként Wilder nyelve ebben a regényben - alighanem témakörénél fogva - természetesebb, közvetlenebb, az élethez közelebb álló, mint korábbi munkáiban. Formaérzéke most is eltagadhatatlan, szintúgy az a képessége, hogy a szó lelkét meg tudja ismertetni azokkal is, akik a szavakat csak gyakorlati célokra tudják felhasználni.