Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 3. szám · / · FIGYELŐ

Illés Endre: PENDRAGON-LEGENDA
Szerb Antal regénye

A regényíró fitymálja a szavakat, ügyet sem vet egy mondatra, a költő szoros ismeretséget köt velük. Tudja titkaikat, ismeri fényüket, kipróbálta erejüket. A költő prózájában a gyakorlatlan olvasó várja csak képek, jelzők, hasonlatok zümmögő méhrajzását. Ez a próza legtöbbször valóban csodálatosan hajlékony, nemes és kifejező, de nem a titkos versszerűség, - a költő fejlett szó- és mondatkultúrája teszi azzá.

Így vagyunk az esszéíró regényével is. Analízis, szárazság, absztrakció? - szó sincs róla. Szerb Antal Pendragon-legendája például, amely egy kétkötetes magyar irodalomtörténet és seregnyi kitünő, de talán túlontúl módszeres esszé édestestvére, csupa vitalitás, szikrázó fölény, szénsavas elevenség, fordulat és alakgazdagság. Az első oldalakon kitűnik, hogy Szerb Antal nem a szobatudós félszegségével kezd hozzá regényéhez, de a világot keresztül-kasul ismerő roppant táj-, ember- és anyagismeretével formálja történetét. Mindent tud és nehézséget alig ismer. Műfaj-kultúrája csalhatatlan. Hogyan mutassa be figuráit? - ezt a legnagyobbaktól százféleképpen megtanulta. Hasonlatai nem korlátozódnak a természetre, lírája pillanatnyi elérzékenyülésére, iróniája a spontán emberszólásra: könyvek kultúrák, tudományok és századok kulcsaiból nagyon sokat megszerzett. Ismeri a merészség és eredetiség titkát és tudja az egyszerűség árát. Meggyőz arról, hogy aki a különböző értékskálák és összefüggések ismeretében csak kissé is tisztábajött saját magával és a világgal: tudni fogja, mit és hogyan vállalhat belőle a magáénak.

Szerb Antal feladatvállalásából sugárzik a fölényes és kissé szélhámosmód túlzó szerénység, - Pendragon-legendája izgalmat izgalomra halmozó, az eseményeket a fordulópont előtt megszakító, a szálakat mesterien összebogozó színtiszta kalandregény.

Mit jelent ez a szerénység? A kitűnő és felkészült esszéista elvetné eszközeit: a komponálás tudományát, a figurák emberi és művészi hitelét, az analitikus megtárgyalás és megvilágítás bravúrjait, nyelvtudását, történelmi, földrajzi, filológiai, nem utolsósorban irodalmi tájékozottságát? Szó sincs róla, - semmit nem vet el. Ellenkezőleg, mindent beletesz a regényébe, mint angol hősei a plumpuddingba, azzal az igényességgel hogy a plum szócska a dolgok legjavát jelenti.

A Pendragon-legenda korántsem kétsejtű osztódással folytatódó kalandsorozat, - a csupasz regényváz legalább olyan bravúros és bonyolult kompozíció, mint egy telefonközpont mechanikai csodája: a huzalok kétségbeejtően bonyolult sokféleségével, a különböző áramkörök tökéletes lezáródásával, a kapcsolások hajszálbiztos csodáival. Amilyen fölényes a műfajismeret ebben a kompozícióban, annyira irónikus is a fitogtatott tökéletesség.

A detektívregények üvegből formált, átlátszó hősei, sablónos és agyonírt miljői helyett olyan figurákat állít élénk, mint Maloney: ez a nagydarab, sportoló angol fiú, aki úgy fogja kezében a könyvet, mint egy boxkesztyűt, aki hazudik, mint Münchhausen és ártatlannak látszik, mint egy pohár tej, akit úgy ismerünk hogy szeretnők a regény lapjain megszorítani a kezét. S milyen kitűnőek a British Museum olvasótermének, vagy a Llanvygan-kastély titokzatosságainak kulisszái. Bravúrosabb analíziseket esszékben is ritkán olvashatunk, mint itt: valóság, legenda, hazugság, misztikum és költészet tökéletes elhatárolását. Mennyi szaktudás egy tréfa kedvéért, mennyi olvasottság egy aforizmában, s mennyi megvesztegető szélhámosság ott, ahol az esszéíró néhány pillanatra lehunyja a szemét.

Esszéíró? Teljes fegyverzetű regényíró.

Ez a regény legalább is egy soklapra csiszolt, ritka fényű tehetséget mutat be. A könyv magyar viszonylatban egészen új kísérlet: a művelt emberek detektívregénye. Egyetlen fogyatékossága: a misztikus elemeket végül sem sikerült valami szellemes szublimálással valósággá vagy hazugsággá átváltoztatni: Mert végül író és olvasó egymást csapják be, s ezt mind a ketten tudják. A Pendragon-legenda kissé zavaros végével is a legkedvesebb és legkönnyedébb olvasmányok közül való.