Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 3. szám

TASS JÓZSEF: AZ ÉN TELEM

Nem tél ez! Ez a folyékony undor az utcán...
Ez a locspocs, ami becsurog a cipőmbe... Arra, amerre
A Sarkcsillag ragyog, ott az én telem! A hegyekben
Az én fenyüim állnak ott! A viharban
Az én farkasaim üvöltenek ott! Az a három
Méteres hó az országuton, amiben elakadnak
A parasztszánkók... Azok a szörnyü
Nagy hidegek, amiknek nem akar vége szakadni
Áprilisig... Azok a rengeteg erdők,
Ahol éjjel megfagynak a favágók... Azok az enyémek, -
Esküszöm! - Huzhatnak határt, amennyit akarnak, -
Azt a nagy telet s azt a kisfiut a hóban
- Nem adom! - Az én vagyok! - Abból a télből,
Fenyüzugásból, fényhullásból, szélharapásból,
Fagycsikarásból lettem én! Farkasüvöltés
Az apám! Holdfény az anyám! - A keresztre,
Mit siromon emeltek, - Észak Csillaga mosolyogjon...