Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 1. szám · / · KÜLFÖLD

Kinek írunk?

Egy folyóirat (Commune) e vakmerő kérdésére felel Jean Richard Bloch, regény- és tanulmányíró. A mult század óriásait, Balzacot, Michelet-t, Victor Hugot még az egész francia társadalom, az írni- és olvasnitudók akkor még homogén társadalma olvashatta; s ugyanilyen közkincs volt még Zola, majd Romain Rolland Jean-Christophe-ja s legutoljára talán Barbusse háborús regénye. Azóta az olvasók, a francia olvasók tábora széjjelmállott, s ebben a szellemi «szecesszióban» egymás mellett több rész-kultúra tengődik: a haldokló, de még mindig szívós és hatalmas polgári réteg, amely azonban mindinkább csak formális problémákkal bibelődik, aztán a most alakuló népi vagy proletárirodalom s végül az egyre erősödő katolikus szellemiség. Már most kinek írjon az író, akinek az a vágya és hivatása, hogy mindenki olvashassa? Mindenkinek - ma - nem írhat; ha csak az egyik rétegnek ír, a másikat elveszíti; magának írjon? amikor az olvasók visszhangja a tápláléka? Mit csináljon az az író, aki még nem eléggé öreg s aki még nem egészen fiatal? Várja a békés érelmeszesedést az aggok menhelyén vagy az akadémiákban, vagy essen el, teljes erejében, egy hozzáméltó küzdelemben?... (Europe.)