Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 19. szám · / · FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: SZÍNHÁZI BEMUTATÓK

Fiatal nő, ismeretlen, Bécsben él, de magyar származású - ezek az ismertető jelek vehették rá, az Irja hadnagy emlékét idézve, a Belvárosi Szinházat Ligeti Erzsébet Az oroszlán c. darabjának előadására. Az analógia, mint annyiszor, csütörtököt mondott - a darabról nincs miért beszéljünk most, mikor már lekerült a műsorról.

*

A bécsi «Lokalposse» meghonosítására magyar színpadon régesrég óta számtalan kísérlet történt. Valamikor, a messze multban egy-egy eredeti példánya sikert is aratott, de gyökeret verni e műfaj a mi másféle levegőnk miatt sohasem tudott. Most a bécsi Schurek Muzsikusok-ja sem fogja hozzánk beplántálni. A helyenként elég mulatságos, helyenként ízetlen bohózattal kapcsolatban csak Gózon Gyula szereplése említésre méltó. Az a ritka eset ez, mikor a szinész csaknem mélységet és perspektivát tud adni egy teljesen külsőséges eszközökből összerótt szerepnek.

*

A nőkre néha rájön az őszinteség, ilyenkor kifecsegik legféltettebb titkaikat, mindegy, hogy kinek; aki éppen kezük ügyébe esik. Ezt tudja nemcsak mindenki, akinek nőkkel dolga volt, de Rachel Crothers, a Nemzeti Szinház szezon-kezdő darabjának szerzője is. A nők elmondják - a darabban szereplő regényírónő elmondja aznap szerzett barátnőjének, akiről nem tudja, hogy kicsoda, készülő regénye tartalmát, de a mese szövetén átlátszik, hogy a saját szerelméről van szó nős, kétgyermekes kiadója iránt. Ezt a barátnő annál jobban megérti, mert a kérdéses kiadó véletlenül az ő férje.

Ezért a jelenetért van az egész darab. A jelenet maga jó, érdekes és nagy hatása is volna, ha mindaz, ami előzőleg történt, abba a hangulatba hozta volna a nézőteret, amelyből az erős hatások kirobbannak. Sajnos, ezt a hangulatot nem sikerült megteremteni, amig odáig jutunk, már elhanyatlik az érdeklődésünk a sok langyos jelenettől s így kárba vész a darabnak egyetlen írói értékű része is. A regényírónő nincs úgy elénk állítva, hogy sorsát fontosnak találjuk s ezért csak mérsékelten érdekel, hogy a két gyermekére hivatkozó feleséggel szemben vereséget szenved, a nagy szerelmi vonzóerejű könyvkiadó megmarad a legitimitás, vagyis a feleség és gyermekek mellett s ő kénytelen beérni régi szerelmes udvarlója mellett, aki tulajdonképpen az egész bonyodalmat előidézte intrikájával s akit nem tudunk irigyelni sikeréért.

A darab valamivel mégis mulatságosabb, mint azok az angolszász társasági színművek, melyek a Nemzeti Szinházban két-három év óta felbukkantak. A dialógusában, egész szövésében van társadalmi kultúra, nem használ durva eszközöket. A szinház nyilván azért vetette rá szemét, mert három prominens szinésznőjét lehetett benne együtt felléptetni. Közülük Bajor Gizi természetesen az írónő szerepét játssza a fínom árnyalatok vonzó színjátékával, - van néhány mozdulata, melyet nem fogunk egyhamar elfelejteni. Tasnády Ilonának a feleség szerepe jutott. Disztingváltan játszik, kimeríti, amit a szerep nyújt számára, de kissé nagyon is az érzelmes hurra hangolja. Várady Aranka egy csirkeeszü öregedő asszonyt játszik, aki elősegíti az írónő szerelmeskedését s közben mindig az ellenkezőjét mondja annak, amit kellene. A művésznő humorral, fölénnyel és a társalgó beszéd kitünő technikájával végzi dolgát. Kedvezőtlen szereppel küzködik Petheő Attila, viszont Timár József friss vervevel aknázta ki a darab legaktívabb szerepének lehetőségeit.

*

Ha Sam Dodsworth, a derék autógyáros megmarad Amerikában, a felesége holtig élt volna mellette a tisztes családi élet meghitt unalmában. Az öntudatlanul bennelévő rossz ösztönöket láncon tartotta volna annak az életformának és környezetnek a nyomása, amelyben addig élt, a puritán atmoszféra és az otthon felelősségérzése. Amint azonban Európába kerül, a luxus-szállók, bárok, mondaine fürdőhelyek és fél vagy egész gigoló-férfiak felelőtlen levegőjébe, leszakad róla az atmoszféra-nyomás, a környezet ellenőrzése és a felelősség, felszabadulnak a szennyes ösztönök és a jó átlagos amerikai feleségből kiméletlen és felelőtlen gyönyörvadász lesz, aki férjét minduntalan ott sérti meg, ahol legjobban fáj s úgy dobálja magát férfitől férfihez, hogy már a prostituciót érinti.

Sinclair Levis sokat olvasott és sokat vitatott Dodsworth-regényének legérdekesebb része ez a lelki kép, annak felismerése, hogy az asszonyoknak szükségük van a környezet ellenőrzésére, mert ez ad nekik erkölcsi tartást s hogy az a nő, aki ilyen tartás híján lesiklik az erkölcs síkjáról, ellenállhatatlanul ki van téve az elzüllésnek. Férfiak tudnak csak rendetlen szerelmi életet élni és emellett az élet egyéb vonatkozásaiban tisztességesek, sőt kiválóak maradni.

Másik érdekessége Lewis regényének annak az atmoszféra-különbségnek az erős éreztetése, amely az amerikai és az európai élet között van. Az amerikai ember könnyen elcsúszik Európában, ha nem vigyáz magára, mert pénze révén az óvilág legsikosabb rétegeibe jut. Nem a dolgozó, kínlódó, komoly emberek rétegeivel jut érintkezésbe, hanem a léha élvezőkkel, akik sokszor csak szélhámosok.

Howard dramatizálásában a Dodsworth-ügynek ez a két leginkább komolyan vehető eleme halványodik el. Ez bizonyára elkerülhetetlen volna bármiféle dramatizálásban, mert az epikai háttér nem fér el a színpadon. Marad tehát a Dodsworth-házaspár története: az asszony folyton félrelép, a férj megpróbálja a férjek rendelkezésére álló minden eszközzel - persze nagyon kevéssé hathatós eszközökkel - feltartóztatni a lejtőn és visszahajlítani magához s végül is belátja, hogy ez már más asszony, mint akivel tisztességben együtt élt és elszakad tőle, elmegy haza egy másik, megértő és finomlelkű nővel.

Így tehát nem látjuk a színpadon Fran asszony változását. Alig látunk valamit amerikai életéből - éppen az esik ki belőle, ami drámailag értékessé tenné. Már csak a lejtőn ismerjük meg s ez a felelőtlen, csak érzékeinek élő, kíméletlen teremtés csak kevéssé érdekelhet. Bűnei sokkal közönségesebbek, semhogy veszedelmes bestia tudna lenni, nem több egy ostoba úri prostituáltnál. Makay Margit minden művészi erőfeszítésével sem tudja elérni, hogy alak iránt egy pillanatra is részvétet érezzünk. A darab tehát legfontosabb pontján erőtlen.

Ilymódon a súlypont átkerül Dodsworth alakjára. Az ő tájékozatlanságát, szenvedését, feleségével való keserves harcát részvéttel és érdeklődéssel tudjuk kísérni, házaséletének összeomlása férfitragédia, a másik nővel való vigasztalódása megérdemelt kárpótlás. Mint szerep is ez van legjobban felépítve és Somlay Artur játéka erősen összefogja. Érezni tudjuk benne az életet. Mellette szép jelenség Tőkés Anna, játéka csupa melegség, gyöngédség és diszkréció.

A többi szerepek elég jelentéktelenek, köztük a Somló Istvánné alig is volna jól játszható.