Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 12-13. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET

Farkas Zoltán: KIÁLLÍTÁSOK

Három év (1931-1934) alatti gyarapodását mutatja be a Szépművészeti Múzeum gyönyörű kiállítása, melyet Petrovics Elek főigazgató rendezett. Mintegy nyolcvan tárgyat állított ki; közülök csak huszonnyolc esik vásárlásra, a többi letét, vagy ajándék, pompás tanúbizonyságául annak a meleg kapcsolatnak, melyet a társadalom és múzeuma között teremteni tudott.

A magyar művészeti résznek gazdagodása a legszembeötlőbb. Öt darab nagyszerű Szinyei-festmény, egy remek Paál László, két gyönyörű Munkácsy-kép és két Rippl-Rónai juttatják ismét eszünkbe azt, hogy festészetünk színvonala milyen magasra lendült. Olyan magasra, hogy közvetlenül a francia művészet mellé állítható. Erre az összehasonlításra igen jó alkalmat nyújt Courbet-nek itt látható tájképe, mely legjava alkotásai közül való, de művészi kifejező erőben egyáltalán nem haladja meg sem Munkácsy, sem Paál László képeit. Ugyanez az eset Rippl-Rónaival szemben is, akinek Piacsek bácsi-ja vagy Bonnard-arcképe a XIX. század európai művészetének legislegjavához tartozik. De a mostani magyar festők is kitűnően megállják helyüket az új szerzemények között: Szőnyi, Bernáth, Czóbel és Egry József képei diadalmasan hirdetik mai festészetünk kiválóságát.

A régebbi anyag is jelentősen gazdagodott. Itt láthatók a Bécsből hazakerült és a Nemzeti Múzeumban már kiállított kincsek. Memling szárnyasoltárának oldalsó részei, egy Tintoretto, egy Velazquezhez közelálló infánsnő és a számunkra szinte felbecsülhetetlen Mátyás-reliefek.

A szobrászati részt is jelentékenyen sikerült szaporítani. A külföldet Barye, Maillol képviselik, az újabbkori magyar szobrászatot pedig feltűnően jól és erősen Beck, Medgyessy, Mészáros és Vilt.

Alig nehányat soroltunk fel az új szerzeményekből, de a többi is kivétel nélkül azt bizonyitja, hogy a múzeum irányítása a lehető legjobb kézben van, amely kiváló hozzáértéssel, csalhatatlan biztossággal építi tovább.