Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 12-13. szám · / · FIGYELŐ

Joó Tibor: DZSINGIZ KHÁN, A VILÁG CSÁSZÁRJA
Harold Lamb könyve

Adolf Rein, a kolonizáció történelmének legelső szakembere és professzora Hamburgban, azok között méltatja a mongol hódítót, akik legtöbbet tettek az Európa és Ázsia közti összeköttetés érdekében, tehát leghathatósabban segítették elő a föld és emberiség tényleges egységének létrejöttét. És valóban, ez a nomád törzsfőnök egyetlen politikai szervezetben egyesítette jóformán egész Ázsiát és határait hihetetlenül közel hozta Európához. Élet- és jogbiztonságot teremtett ezen az óriási területen, ahol azelőtt pár napi út is életveszélyes volt és érintkezést kényszerített - kényszerített, nem csak lehetővé tett - olyan népek és kultúrák között, amelyek eladdig teljesen elzárva éltek egymástól. Paradoxonként hangzik, pedig úgy van: ez a szörnyű barbár, akihez fogható ostort - hogy korának hangján beszéljünk róla - nem suhogtatott Isten az emberiség felett, a legmagasztosabb humanista célok szolgálatában állott akaratlanul. S aki a történet kúsza folyamatában az emberiség tényleges egységének és a világkultúra kialakulásának lassú, de következetes áramát figyeli aggódó szemmel, az a khán hadainak irtózatosságaival szemben ezt a következményt veti a serpenyőbe. Természetesen távolról sem akarunk belemagyarázni abba a példátlan birodalomteremtésbe valaminő modern szándékot. Pusztán a hódítás vágya hozta azt létre, illetve az ebből fakadó politikai meggondolások, a határok biztosítása, megfélemlítés és így tovább. De ezekben az ázsiai nomád népekben valami csodálatos titkos ösztöne élt a terjeszkedésnek, a kitágulásnak, Dzsingiz pedig a legtökéletesebb inkarnációja volt a «nomád»-nak.
 

Bennünket magyarokat különösképen érdekelhet históriája. Nemcsak azért, mert utóda hadainak európai megjelenése oly tragikusan nevezetes pontja a mi történetünknek is, hanem azért is, mert abból a kultúrkörből származván, őstörténetünkre vonatkozólag becses szempontokkal szolgál. Az ázsiai nomádok kultúrformája a nagy khán élete körül jegecesedett ki legszemlélhetőbben. Jó szolgálatot tett tehát a magyar közönségnek Náday István, a fordító és Rózsavölgyi és Társa, a kiadó, amikor Lamb kitünő könyvét hozzáférhetővé tette.

A mű kifogástalan tudományos apparátussal készült a források alapján, de a szerző nem pusztán szakemberek számára adja elő a khán életét és a mongol birodalom megalapítását, hanem azon a világos elbeszélő módon, amely - a történetírás, nem a történettudomány szempontjából nézve - sajnos oly ritka mai napság, s amely a múlt század nagy klasszikus histórikusainak az emlékét idézi fel. Maga a tartalom a legjobb, amit erről a tárgyról nyújthatni: nem egyszerű életrajz, hanem feltárja az olvasó előtt azt az egész világot, azt az ethnikumot, amelyből a khán kinőtt és így hátteret és magyarázatot nyer egyébként érthetetlenül csodálatos életműve.