Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 9. szám

Illyés Gyula: Óda
egy nagy afgán költőhöz

Ó, mint köszönjem a kegyet, Dicső!
Ajkadra vettél engem, a parányt!
A nagy s hatalmas egy bolhán mereng
(mert igy szólitál - ) s dalt kezd róla! oh

hogyan dagasszam méltón keblemet
s hova ugorjak most a büszkeségtől!
Nézd, zavar és gőg pirja váltja egymást
orcáimon, - oh hadd vessem magam

elébed Láng és Lobogó s Torony!
s szűzek ábrándja: égi Gyertyaszál! -
Térden s lapitva hátsó tagom is
s nyakam tekerve csak feléd a porból:

szabadna szólnom egyet (oh csak ezt még),
viszonzásul s a hálától dadogva?
Váltsad be amit igértél! mire
kis pisszenésem ingerelt s ijesztő

magosságodból vesd el lantodat!
Teljes erővel! Úgy! Jó messze szálljon!
hogy végcsörömpölésének zaja
se sértse érdemtelen bús fülünket.