Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 22. szám

KONFERENCIÁK
Móricz Zsigmond megnyitó beszéde a Nyugat-Barátok Köre Irodalmi Szalonjának 1932 nov. 14-iki ülésén

Harmadizben nyitjuk meg a Nyugat táborának ezt a délutáni előadássorozatát. Olvasóink és barátaink már két télen át szívesen és sűrűn jártak el ebbe az irodalmi szalonba, ahol a mai idők tendenciájától annyira eltérően tiszta és nemes irodalmi szellem uralkodott, a legmagasabb szépirodalmi szórakozás, amely szinte beleringatta az embereket valami boldog és önfeledt hangulatba.

Nagy Endrének kell köszönetet mondanunk, hogy ezt a társaslétet annyi önfeláldozó szeretettel vezeti. Nagy Endrének a közönség valóban nem mondhat elég köszöntést, mert többet kap tőle, mint szórakozást: valami egészen különös felszabadítást jelent ez a munka. Étheri könnyűség volt itt mindig, szinte új fizikai vonzások körzetébe került a hallgató, ahol megváltoztak a súlyviszonyok. Ha a vízbe merülő test annyit veszít súlyából, amennyi az általa kiszorított víz súlya, akkor itt azt mondhattuk, hogy mindenki annyival lett gondtalanabbá, amennyit ebben a légkörben magába szívott.

Ebben az évben azonban bizonyos fokig, bizonyos napokon és bizonyos témák tárgyalásánál új színt kapnak ezek a délutánok.

S engedjék meg, hogy én, aki ennek az új programmnak előterjesztője vagyok, bejelentsem a felelősségvállalást érte.

Itt állunk mindnyájan, mintha egy sorsdöntő határállomáson volnánk. Tele van minden szív félelemmel, panasszal és kérdéssel.

Ahol három ember összejön, már problémák megvitatásával foglalkozik. A levegő tele villamos feszültséggel, a lelkek tele a nagy kérdések tömegével.

Mit akar tudni a mai ember?

Azt, hogy mi lesz vele holnap?

Hogy tudhat meg erről valamit?

Csak úgy, - tekintve, hogy nincs Mózesünk, aki az égő csipkebokorban átvegye a két kőtáblát, - ha meghallgatjuk minden korszerű problémának a szaktudósait.

Mi tehát ezeket a szakembereket hívtuk meg ide. Megkérdjük, mi a véleményük erről és arról s engedjük, hogy ők itt egymással és velünk vitába bocsátkozzanak.

Semmi sem tisztítja annyira a lelket, mint a hittel vitatkozók harcának hatása.

A futballmeccseken ötvenezer ember ül össze, hogy kétszer tizenegy fiúnak a lábtechnikáját figyelje. Ötvenezer ember tombol és lelkesedik, ha a labda bevág a hálóba. A szellemi sportot, az érvek harcát ugyanolyan érdekes és izgalmas figyelni. Csak ott pillanatnyi játékeredmények vannak, itt azonban kialakul életünknek talán új korszaka.

Senki sem tud semmit s mindenki vágyik megtudni az igazságot.

Mi ennek az igazságnak keresésére most naponta összegyűlünk itt; meghívtuk a legellentétesebb irányok híveit, mert nem oktatni akarunk az igazságra, hanem keresni azt. És az igazság nem tulajdona semmiféle iránynak, rendszernek vagy hatalomnak, az igazság nem is olyan kézzelfogható valami, mint a futballabda, - az igazság hasonlít a villamos szikrához, amely a viharfelhők között átcsap. Vita közben hirtelen csak megérzi az ember, hogy most az igazság fénye villámlott, hangja csattant, forrósága sütött át rajtunk.

Azért tisztelettel és egyszerűen értesítem önöket, hogy ebben a teremben az igazság bajnokai fognak harcot vívni. Itt a porond, hol a legjobb vívók vannak meghíjva s a legkitünőbb elmék jelentkeztek máris arra, hogy kiállanak meggyőződésükért.

A programm ott van az önök kezében, méltóztassanak azt végig nézni s végig gondolni.

Korunk problémáit akarjuk felvonultatni. A mai ciklus témasorozatáról eszünkbe sincs azt állítani, hogy azzal valami szilárd és végleges utat mutattunk volna meg. A jövő ciklus műsora jobb lesz, mert önök meg fogják mondani, mit akarnak tudni. Most eklektikusan állítottuk össze a témákat, mert hiszen ma egész életünk eklektikus. Ebből is csipeget, abból is a mai ember, - ide is be akar világítani, oda is. Tudásvágya annyira mohó, hogy képtelen más célt tűzni ki maga elé, mint azt, hogy: mindenből a legjobbat.

Úgy gondolom, nem is kell említenem, hogy politikáról itt nem lesz szó. A politika valósággal megölője Magyarországon a gondolkodásnak.

Az ősökről maradt politikai szellem, vagyis a kormányzás embereivel, dolgaival és képtelenségeivel való foglalkozás annyira leköti az emberek figyelmét, hogy azt hiszik, eleget tettek magukkal szemben, nemzetükkel szemben, az emberiséggel szemben való kötelezettségüknek ilyen politikai diskurzusokkal.

Itt köztünk nemcsak nem lesz politika, de nem is lehetséges a politikai irányzat betörése. Noli me tangere... Archimedes köreit a politika elő nem segítheti, legfeljebb eltaposhatja. Nekünk kettős célunk lesz: egyik a tudományos és művészi igazság kutatása, a másik a közönségnek az abszolut gondolkodás és üde gyönyörködés előnyeiben való részesítése. Mind a kettő azonnal lehetetlenné válik, ha a politikai harc szelleme pajzsosan és kardosan, - tankokkal és bombákkal belép és szétzavarja a múzsákat.

Kérem önöket, nyitott szemmel nézzék munkánkat, nyitott szemmel az itt felvetett problémákat és nyitott szemmel az egész életet, amelyben szenvedünk. Csak a nyitott szemű emberek látják az egyenes utat és a lábuk előtt támadt örvényeket.

Kérem fogadják szeretettel és rokonszenvvel az igazság hőseit, akik mindenkor minden emberi szív szerelmét bírták. Mert az igazság bajnokai az emberiség igazi hősei.

Ha nemes és tiszta szellemi fegyverekkel nemes és tiszta jellemek harcbaszállanak, az istenek is örömmel ülnek le, nézni a viadalt.