Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 19. szám · / · ERDÉLYI JÓZSEF: TIZENKÉT VERS

ERDÉLYI JÓZSEF: TIZENKÉT VERS
VÉGSZÓ

Ha nem lennél is az enyém,
maradna ez a szeretet, -
ezüstre irnám úgyis én
arannyal a te nevedet,
aranyhajú lány.

Futnék az emberek elől,
lennék miattad remete,
kinek nem kell többé a nő,
mert elhajoltál tőle te,
aranyhajú lány.

Vagy búnak adnám magamat
és búmat borba fojtanám,
megtölteném poharamat
s egészségedre hajtanám,
aranyhajú lány.

Vagy bosszut állnék, tüzzel és
vérrel lakatnám bosszumat,
de temiattad akkor is,
a vesztett boldogság miatt,
aranyhajú lány.

Bárhová esnék: mindenütt
költő maradnék, érzem én
s míg a halál szíven nem üt,
egy nyár halálát zengeném, -
aranyhajú lány...