Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 19. szám · / · ERDÉLYI JÓZSEF: TIZENKÉT VERS

ERDÉLYI JÓZSEF: TIZENKÉT VERS
ŐSZI ÁLOM

Répa, retek, mogyoró
érik már a kertben,
ritkán rikkant a rigó
a hajnali csendben.
Korán reggel a mezőt
lepi sűrű harmat, -
éjjel tán a fák között
síró lelkek járnak.

Sárga levél: útlevél. -
A rigó, párjával,
útrakészül, útrakél
egész családjával.
Itt marad a fekete...
Száraz avar zörren,
amerre fut ijjedve
s nem dalol, csak csörren.

Elszakadnak egymástól
a szerelmes párok,
pacsirta is elnémul,
csak a varju károg,
érdesen és ércesen, -
takarodó rézkürt,
de ne busulj, édesem,
nem szól az minékünk.

Mert mi arany kalitkát
szerzünk a tél ellen
s úgy dalolunk télen át:
a rigók sem szebben.
Aranyszóló énekes-
pár lesz mibelőlünk,
még a fülemilék is
tanulhatnak tőlünk...

...Répa, retek, mogyoró
érik már a kertben,
ritkán rikkant a rigó,
fázik már az ember,
korán reggel hideg van,
hideg van már este,
nagy fekete csapatban
délreszáll a fecske...