Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 17. szám
nyujtom feléje testvéri kezem.
Bokáját csapja össze katonásan
s igy szól: Kelemen János a nevem.
Dadám - az anyja - boldogan sikolt:
jaj, kilenc hónapig szoptattalak!
bámulnak rám, aki tejet rabolt.
most félévig egy barnának udvaroltam,
de most már hét hete, hogy nem dolgozom.
Ép ezért jöttem. Tán majd az apád
tud valamit és hátha beszerez
valahová.
természetes
oly régen itt lóg... a barna nadrággal,
jól összemegy. Tán od' adnám neked...
megkinálom egy cigarettával.