Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 15-16. szám · / · FIGYELŐ · / · Apró bírálatok

M. B.

Szomjas Lajos: Hagion Oros. - Unió-kiadás. - Vén irodalmi rókák, lassankint elfásulunk stílus és forma túlfinomultságaival szemben, s észrevétlenül visszajutunk a primitív olvasó állásfoglalásához, aki csak a téma kedvéért olvas. Szomjas Lajos könyvében a téma érdekelt s ellensúlyozta forma és megírás igényes gyatraságát. Szomjas Lajos a zsurnálisztikus útilevelek, vagy méginkább vetítettképes előadások stílusában írja le futó benyomásait, élcekkel s lírai filozofálással élénkítve. Csak pár hetet töltött a rejtelmes Athosz-hegyen. De felületes soraiból is megcsap e fennmaradt élő és égő középkor, a bizánci szentképek arany lángolása a fülledt és elsatnyult aszkétizmus bűze, a «Szenthegy»-szikla zordonsága, egy meredek és furcsa ország levegője, ahova asszony époly kevéssé juthat be, mint szappan. (Női lény, egy királynőt s egy francia ujságírónőt kivéve még nem is járt itt; a legújabb időkig még az állatok nőstényeit is kitiltották!) Ismeretlen világ, legalább a magyar fantázia előtt; csupán Ady versében jelent meg eddig, szimbólumként. Szomjasnál azonban nem szimbólum, hanem élmény; s az élmény fényében még e rosszulmegírt sorok is föllobbannak olykor, mint láng előtt egy kopott mozaik.