Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 12. szám · / · Figyelő · / · Regény és novella

Schöpflin Aladár: Jóslat
Molnár Ákos novellás könyvePantheon-kiadás

Ennek a könyvnek legelsősorban a psychológiája a figyelemreméltó. Újszerű, egészen modern lélektani összefüggéseket fedez fel, emberi cselekedeteknek az eddigi irodalmi megszokástól független indokolásait, értékesíti azt az új lélektani tudatot, amely a tudományos kutatás és legalább is ugyanolyan mértékben a háború utáni irodalom hatása alatt most van alakulóban. Molnár Ákos elgondolása szerint, amely lényegileg egyezik a psychoanalitikus elgondolással, az ember nem tudja, mi történik vele, cselekvése és sorsa nem attól függ, amit tud magáról, hanem attól, ami az öntudata alatt rejtőzik s megfelelő körülmények között döntőleg lép közbe életének alakulásába. Eszerint az emberi cselekedet nem előzetes elhatározás eredménye, hanem rejtelmes mélységekben rejlő, ellenőrizhetetlen erők hirtelen kicsapódása vagy kirobbanása. Példák: egy kis, jelentéktelen magánhivatalnok állás nélkül van; a tudatában ott él a visszavágyás a hivatalba, az íróasztal mellé, a rendes, tisztességes életbe, de a munkátlan csavargás, napról-napra való, apró kölcsönökből tengődő életmód, a természet szabadságával való megismerkedés észrevétlenül megváltoztatja az érzésmódját; mikor megint állást kap, váratlanul rájön, hogy az a visszavágyott kishivatalnoki élet reménytelen rabszolgaság, kibirhatatlan megalázás. Életének tudatos része, amely szerint eddig élt, összeütközésbe kerül az öntudatlannal, ez az összeütközés megbomlasztja lelki egyensúlyát: a kishivatalnok az első napon megszökik új hivatalából, egész délután kóborol a szabadban és késsel elvágja a kisgyereke nyakát, aztán a magáét is. Másik példa: egy felvilágosult, babonában hitetlen mérnök egyszer jósoltat magának s a tréfából kért jóslat első mondata megvalósul. Ettől fogva akármilyen felvilágosult és babonamentes, egyre jobban a jóslat szuggesztiója alatt él, végül egészen rábízza magát s a jóslat szavai beteljesülnek, azért, mert hitt benne. A többi novellákból is ez derül ki: vak erők irányítják az ember életét, lényének tudatos része nem felelős semmiért. Végeredményben az emberi felelősség tagadását jelenti ez a psychológia, ellentétben az egész régebbi irodalommal, amely az erkölcsi felelősség tényére alapított mindent.

Nem kell azonban azt hinni, hogy Molnár Ákos novelláskönyve valamiféle lélektani példatár. Ellenkezőleg, nincs ezeknek a novelláknak könyv-íze, nem érezni bennük sem psychoanalitikai, sem más tudományos előre-megfontoltságot. Valódi novellák, valamennyi egy-egy embernek a sorsát mondja el, ezt az egy embert beleágyazva életkörülményeibe, úgyhogy élőnek, valódi embernek lehet érezni. Ami ezzel az emberrel történik, az a döntő pillanatokban monologue interieurökben történik, a fontos események belső események, de életszerűséget kapnak a velük járó külső eseményekből. Egy a maga tipikus voltában ábrázolt életforma van a hátterükben: a kisebb és egészen kicsi rendű magánhivatalnokoké. Az üzleti irodák különleges szagú atmoszférája ad legtöbb levegőt a lélektanilag elgondolt történetnek.