Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 12. szám

Erdélyi József: Nyár elé

Lombosodik az akácfa,
kivirágzik csakhamar,
közeleg az érlelő nyár,
halovány tarlóival.

Lesz valami állandóság,
nem ez a sok változás,
nem ez a sok kamasz ujság,
ez a tarkabarka láz.

Megsűrüdik a fák lombja,
megritkulnak a dalok,
én is a tünt ifjuságra
kevesebbet gondolok.

Annál többet a jelenre,
hogy használjam az időt,
gyarapítsak, takarítsak
a halálos tél előtt.

Örülök az uj kenyérnek,
öröm minden uj gyümölcs. -
A lázongó, vad legényből
így lesz higgadtelmü bölcs.

Olyan jó lesz az őszt várni,
a sárguló levelet,
ahogy télen szoktam várni,
mikor lesz már kikelet.

Ritkán rikkant majd a rigó,
de a tücsök untalan
szól egyhangon, mint az élet,
ha fele már odavan.

Lesz virág is, hervasztóan
tűz bár a nap sugara,
napraforgó a határban,
és a kertben dália.

Sárga levél a zöldek közt,
barna hajam közt fehér, -
nem jöhet már semmi ujság,
semmi, csak az ősz, a tél.

Nem jöhet már semmi, semmi,
csak uj tavasz, uj világ,
és utánam, hült nyomomban,
új élet, új ifjuság.