Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 2. szám · / · Vass Tamás: Élvemaradottak útja

Vass Tamás: Élvemaradottak útja [+]
Az utolsó hadgyakorlat a Bácskában
II.

Bátaszéknél terv szerint együtt van az ezred. Szép júliusi reggel köszönt a huszárokra. Sok száz honvédhuszár készíti lovát az úsztatásra.

Nem tréfa dolog ám átkelni a széles vizen Bátaszék-Baja között, bizony nagy ott a Duna. Sok olyan huszár van, sőt tiszt is, aki úszni sem tud. Sok dunántúli magyar fiú még nem is látott ilyen nagy vizet.

Mi tagadás benne, - legtöbben meg voltak szeppenve azon, hogy kis csónakokkal kell átkelniök a nagy vizen. Csónakokra kell ülni, mikor egyik-másik akkor fürdött utoljára, hogy a bába megmosta.

Öreg huszárok ismerték már az úsztatást, hiszen a mult években Drávapalkonyán is voltak úszógyakorlatok. Az újoncok nem tudják elképzelni: hogyan is lesz az az átúsztatás? Sokan nem is hitték, hogy a nagy híd mentén csakugyan át kell úszniuk. - Mi lesz a lovakkal, hiszen azok nem tudnak úszni?

Parancs értelmében már az este kiküldött járőrök összeszedték a közelben található kis csónakokat és a part kijelölt legalkalmasabb pontján csoportosították.

Az előkészített csónakokba hat-hat huszár belepakkolta a maga és lova felszerelését, azután ők maguk is a csónak fenekére telepedtek. A lovakon csak a kantár maradt. Mindkét oldalon három-három lovat vezetnek a parttól csupán pár lépésre úszó csónak oldalához. A evezőslegény, aki már civil életéből értett a csónak kormányzásához, a csónak farán áll, kormánylapáttal a kezében. Jólesően mosolyog, amikor civil foglalkozásában újra kiválhat. Talán éppen a Balaton hullámzó vize jelenik meg lelki szemei előtt és a csónakban ülő bajtársai helyett egy pajkos parasztlány kedves arcát látja?

A csónak lassan megindul a mélyebb víz felé, irányt véve a kijelölt helyétől jóval feljebb eső pontra. Számítani kell a víz sodrával, melyet még a pompásan úszó hat ló sem tud leküzdeni.

Amikor a lovak talajt vesztenek és úszni kezdenek, csak tágult orrlyukuk, magasra tartott fejük emlékszik ki a vízből. Prüszkölve vesznek egyenletes lélegzetet és a csónak oldalához keményen odaszorított fejükkel vontatják át a járművet a vízen. A kormányos feladata csupán az, hogy az irány betartására kényszerítse a derék állatokat.

Ez az átkelés kényelmes ugyan, de a módja lassú. Van aztán nagyobb, nehezebb csónak, vagy éppen úszózsákokból összerótt tutaj kerül elő, melyre fürgén pakkolják fel 20-25 lovas és ló felszerelését.

Az ilyen tutajt is úszó lovak vontatják át.

A visszamaradt meztelen huszárok nyergeletlen lovaikra pattannak. A ló fején levő kantár lovas és ló egyetlen felszerelése és ruházata. E vakmerőnek mondható vállalkozásra csak úszni tudóknak kell jelentkezniük.

A lovak eleinte riadoznak a víztől. A lovasoknak is élénkebben dobog a szívük. Szégyen volna valakinek, akiről tudják, hogy úszni tud, gyáván kivonni magát és az átkelés könnyebbik módját választani!

Végre megindulnak a lovak a legbátrabb után és lubickolva hatolnak mind mélyebbre és mélyebbre. Az elsők már talajt vesztettek és prüszkölve kezdenek úszni.

Faruk mélyebbre süllyed és a Duna vize szelíden emeli le lova hátáról a lovast.

A biztos üléstől megfosztott huszárok a ló mögött maradnak, balkezükkel a ló farkába kapaszkodnak, jobbkezükkel a kantárszárat fogják a ló hátán és a kívánt irányba terelik a nyugodtan úszó lovat.

Úszik az egész járőr, az egyenletesen úszó lovak prüszkölése messze elhallik a csendes, öreg Dunán.

Pompás kép a gyönyörűen úszó huszár-csoport. Az egyre kapaszkodó nap is kíváncsian mosolyog rájuk, mintha mondaná: - Mégis csak legszebb a magyar huszár!

Amint a lovak partot érnek, nyugodtan kapaszkodnak ki a szárazra. Megrázzák magukat és homokként pereg le róluk a víz. Nagyot nyujtózkodva, orrukat magasra tartva néznek aztán körül, mintha beszélgetnének.

Huszártett volt a Dunán való átkelés. Ezt csinálja utána Európa valamelyik lovassága! Ilyen bravúrra csak a cár kozákjai kaphatók még.

Már délre harangoznak Baján, mikor a tisztára mosott ezred bevonul a városba.

Itt jó elszállásolás jut ki a lovaknak. Jó gulyásleves várja a huszárokat. Halpaprikás a nagyvendéglő terraszán a jókedvű tiszteket.

Milyen kár is az, hogy mindez nem tart soká, holnap korán reggel már indulnak tovább.

 

[+] Örömmel közöljük ezt az írást. Szerzője tényleges tiszt, huszárszázados volt a háború kitörésekor. A gorodoki híres huszárroham alatt megsebesült, fogságba került s Oroszországból csak a forradalom után került haza. Férfias, őszinte és pompás írásában átéljük a háborút. Egy magyar hősi katona érzésein át új színt kap a magyar sorstragédia. M. Zs.