Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 18. szám · / · Babits Mihály: Szellemtörténet

Babits Mihály: Szellemtörténet
1.

E cikk fölébe könyvcímeket írhatnék; de a könyvek csak alkalmát adták.

S e könyvekről volt is szó már a Nyugat-ban. Igaz, hogy jelentőségüket távolról sem meríthette ki párlapos kritika.

A magyar irodalomtörténeti gondolkodás szemünk láttára alakult át. Ez nem lehet közömbös az eleven irodalom számára sem. Három új könyv is jött mostanában ami ennek az átalakulásnak fontos stációja. Vagy legalább érdekes tünete. Egyik az irodalomtörténet alapfogalmait világítja körül. [*] Másik irodalmi műveltségünk - a magyar irodalmi tudat - kezdeteit keresi. [*] A harmadik a tájak és nemzedékek szerepét vizsgálja ujabb irodalmunk formációjában. [*]

A könyveket egyenkint méltattuk; most együtt lesz szó róluk, és nem is ép róluk. Ezek a könyvek összetartoznak, s nem véletlen hogy ily rövid időköz szülte őket. Egy új tudós-generáció jelent meg, új és meglepően egységes ideológiával, mely minden tudományos érték átértékelésére ösztönöz. Mennyire egységes és mily tudatos ez az ideológia, tüntetőleg mutatja az a harcos vallomás, amit maga az új tudósok egy csoportja adott róla, vaskos kötetben, mely a történeti tudományoknak szinte minden ágát és problémáját felöleli. [*] Kulcsot ad az irodalomtörténeti megmozdulások megértéséhez is: annak az egységes eszmei alapnak megértéséhez, amely mögöttük van.

Illetékesek volnánk-e kutatni, mennyi ebben az ideológiában a honi termék, s mennyi egyszerűen a német «Geistesgeschichte» öröksége? Az új irány képviselői hálásak a német ösztönzésért; de büszkén hirdetik, hogy a szellemtörténetnek önálló magyar formáját akarják megteremteni. Annál inkább mert krédójukhoz tartozik a relativista elv hogy minden nemzet szellemi élete csupán autochton elmélet segítségével értelmezhető és «saját külön» mértékkel mérhető. S munkájuk és hatása tagadhatatlanul arra vall hogy, ha idegenből kapták a szerszámot, használhatóvá tudták a magyar matériához idomítani. Bizonyos hogy új szempontokat tártak s vitális problémákat érintettek. Frisseséget és mozgást hoztak kimerültnek látszó kutatás-ágakba. Írásaikat heves viták kisérték, s szokatlanul széles körök érdeklődése fogadta.

Mindez alig volna képzelhető ha doktrinájuk puszta alkalmazása idegen tanoknak. Jogunk van hát, s talán hasznos is lesz, azt önállóan s német mintáitól függetlenül venni vizsgálat alá, mint magyar földön s a magyar szellem szolgálatára készült elméleti fegyvert. Minden fegyvernek megvannak a maga előnyei és szeszélyei. Efelől nem az a bíró akitől a fegyver anyagát importáltuk. Eszem ágában sincs a német szellemtörténeti teóriák tanulmányába merülni, hogy a szellemtörténet magyar változatáról «szakszerű» véleményt alkossak. Különben sem feladatom a szakszerűség. De ahol a kutatást vezérlő elvek, célok és irányok kerülnek szóba, ott nem árt a kívülálló kultúrember ellenőrző szeme sem, akit nem csupán egy tudományszak érdeke izgat. Hanem maga a tudományosság; s az egész kultúra sorsa és lehetőségei.

 

[*] Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti Alapfogalmak.

[*] Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei.

[*] Farkas Gyula: A magyar romantika.

[*] A magyar történetírás új útjai. Szerkesztette: Hóman Bálint.