Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 12. szám

ERDÉLYI JÓZSEF: KÁPOLNA

Falu végén kis kápolna -
mintha csak egy kis ház volna;
tornya is csak éppen hogy van,
kis harang a kis toronyban.
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen...)

Nincs kerítés körűlötte,
kőfeszület áll előtte
s azt susogja két szép hársfa:
«ez a hajlék Isten háza.»
(Dícsértessék az Ur Jézus,
mindörökké, ámen...)

Ablakomból, az uccán át,
látom azt a kis kápolnát;
látom télen-nyáron, látom
napvilágon-holdvilágon.
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen...)

Mért is lakok vele szemben?
Mért nézem és mért néz engem? -
Mert engem néz, engem vádol:
mért nem vagyok hívő jámbor.
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen...)

Szembe vele hogy nézhetek,
hogy keresztet sosem vetek?
s látva Jézus függő testét,
mért nem mondom:«dícsértessék!»
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen...)

Tán, ha piac-téren állna,
s fellegekből prédikálna,
zúgna három nagy harangja:
gyúlnék dacra és haragra!
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen...)

Falu végén kis kápolna, -
mintha csak egy kis ház volna;
tornya is csak éppen hogy van,
kis harang a kis toronyban.
(Dícsértessék az Úr Jézus,
mindörökké, ámen...)