Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 8. szám · / · FIGYELŐ · / · SZÍNHÁZ · / · Móricz Virág: KÉT ARCKÉP

Móricz Virág: KÉT ARCKÉP
Dela Lipinskaja

Furcsa, alacsony asszony. Széles, puha vállából kinyulik fehér nyakán erősvonalú, mozgékony arca, mögötte piroslik lombos dús haja. Marionett figurára emlékeztet, amint kicsit szögletesen meghajlik, a nagy fekete zongora elé ül, és a billentyűkre röppennek kezei. Belenéz a százszemű sötétségbe és felcsap a hangja, pattogón, durván, csillogón, tisztán, zavarosan, csipkedve - szinte pillanatonkint új karaktere van. Bájosan buta és raffináltan gonosz.

Mimikri. Hiányzik belőle a faji tisztaság és önérzet. Nem csak művészetben - de tökéletesen azzá tud válni, amit a szó parancsol. Tisztán, pontosan érthető minden szava, - szinte bántóan kidolgozott a produkciója. Varázsa a humor, de nem az egészséges, jókedvű nevetés, hanem kultúrált, kiélezett és acélozott rúgókra járó csattanó, amit megjátszik groteszkül - és a közönség nevetve egyezik mindenbe bele.

Azok közül a kabarédalok közül, amiket marokra vett, melyeknek tarka összevisszasága csak az ő tehetségében vált csillogóbbá az átlagnál - kiválik egy orosz, katonák masirozását ábrázoló kép:

Kifordul a közönség felé, úgy nyúl vissza a billentyűkre. Lábával trappolva gyalogol, arcán szétfolyik a fáradtság, szeméből kialszik a lélek. Együgyű, holtfáradt baka lohol előttünk, nótát makog, hogy könnyebb legyen lábának a bakkancs emelése.

Torzító tükre, melyben csufolódva szórakoztatón, mulatságosan táncolnak a színek és arcok - itt fordult legjobban a művészet felé.