Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 6. szám

SÁGI MÁRTA: NEM HISZEM EL:

hogy messze fent
most igazán ott dereng, jégfényben, sötétben
az Északsark,
nem hiszem el reggel, lombos
temetőben, hogy itt most
Apám felett állok,
nem hiszem el a más ember
szenvedését,
nem hiszem el, hogy meg fogok halni

és sokszor, mikor szemben ülsz velem, drága
Barátom s beszélsz hozzám, hirtelen
nem tudom, itt vagy-e valóban,
hátha
üres a helyed és szék sincs ott és
szoba sincs körülöttem,
magamban beszélek
talán álmomban, vagy egy cellában, vagy már a
koporsómban,
vagy egyedül a semmiben
és én vagyok az egyetlen élő ember
és én magam hajtom
magam körül
a világot: halvány, örök lázálmomat
s benne téged.