Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 3. szám
Sötétlobogásu dölyffel
Ha végigmérsz talpig te drága,
Cserébe, hiába:
Csak egy csúnya grimászt kapsz.
Szikkadt sivatag-közönnyel
Ha elnézel fölöttem:
A válasz
Egy nyájas mosolyom. Több semmi.
De ha nem bírsz már a könnyel
S az első csöpp kicsöppen
S fölcsuklasz, hogy nincsen a földön
Nálad boldogtalanabb -
S zilált fejedet karodra
Csüggeszted, én azt üvöltöm:
Ugy-e jó így megpihenni
Vad, meddő harcok után!
S ugy-e jó, hogy végre a lelked
Mint szoknyád libbenő fodra
Szemeidből visszavonúl
És többé nem tolakszik -
S míg künn bealkonyúl
S mi úgy ülünk mint vaksik
S füledbe dúdolom
Babusgató dalom:
Hess lélek, dölyfös lélek,
Hess lélek, közönyös lélek,
Hess lélek, könnyes lélek -:
Ugy-e jó, ugy-e jó, hogy a lelked
Föladja a meddő harcot
S kigyúlt tested felelget
Arcomra fektetve az arcod,
És ajkaddal illeted ajkam
És térdemet érinti térded
És vissza is dúdolod halkan:
Hess lélek, hess - - -
Lélek, most meghalok érted.