Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 3. szám

GELLÉRT OSZKÁR: HESS, LÉLEK

Sötétlobogásu dölyffel
Ha végigmérsz talpig te drága,
Cserébe, hiába:
Csak egy csúnya grimászt kapsz.

Szikkadt sivatag-közönnyel
Ha elnézel fölöttem:
A válasz
Egy nyájas mosolyom. Több semmi.

De ha nem bírsz már a könnyel
S az első csöpp kicsöppen
S fölcsuklasz, hogy nincsen a földön
Nálad boldogtalanabb -

S zilált fejedet karodra
Csüggeszted, én azt üvöltöm:
Ugy-e jó így megpihenni
Vad, meddő harcok után!

S ugy-e jó, hogy végre a lelked
Mint szoknyád libbenő fodra
Szemeidből visszavonúl
És többé nem tolakszik -

S míg künn bealkonyúl
S mi úgy ülünk mint vaksik
S füledbe dúdolom
Babusgató dalom:

Hess lélek, dölyfös lélek,
Hess lélek, közönyös lélek,
Hess lélek, könnyes lélek -:
Ugy-e jó, ugy-e jó, hogy a lelked

Föladja a meddő harcot
S kigyúlt tested felelget
Arcomra fektetve az arcod,
És ajkaddal illeted ajkam

És térdemet érinti térded
És vissza is dúdolod halkan:
Hess lélek, hess - - -
Lélek, most meghalok érted.