Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 2. szám
Az élet többet adna tán,
ha kevesebbel is beérnők...
Ha álmunk nem lenne: kövér,
dús ételek és dús, kövér nők...
Ruhában a puha, pazar
pongyolaságba döntő selymek...
S megbujni: cifra paloták,
miket hullák fölé emelnek...
Rablásban is: hogyha kezünk
nem nyúlna zsebek fenekéig...
a tolvaj is, a gyilkos is
tudja: előbb-utóbb elérik...
Mégis... mégis... a messzeség
enyim s tiéd között: megőrjít...
S ajkunkra nyomja szörnyű vágy
feszes, csúcsos, kemény emlőit...
És szívjuk, szívjuk boldogan
a bűnnek mézes mámorában...
Rabolunk nőt és aranyat -
mind mérgez, későbben... korábban!...