Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 23. szám · / · FIGYELŐ · / · SZÍNHÁZ · / · Schöpflin Aladár: BEMUTATÓK

Schöpflin Aladár: BEMUTATÓK
A napos oldalon - Helge Krog vígjátéka a Magyar Színházban

Ugyanezt a kérdést bizvást fel lehet adni a Magyar Színháznak is a norvég Krog darabjával kapcsolatban. Nem lehet azt mondani, hogy rossz darab, de azt se lehet mondani, hogy jó darab. Semmiesetre sem olyan darab, amelytől azt lehetne várni, hogy közönséget vonz, mikor ma oly nehéz a közönséget bevonzani a színházba. Nagyon enyhe féltékenységi história. Van benne egy motívum, amely vígjátékíró tollára méltó volna, ha a norvég író ebből növesztette volna ki a vígjátékot, a középszerü polgárember «minderwertigkeitsgefühl»-je a művészvilágból való emberekkel szemben, a női érzékekre való hatás szempontjából. Az a derék norvég földbirtokos, akiről a darabban szó van, ebben az érzésben szenved, de ez a kiindulópont egyre jobban elhomályosodik és mesterkélt féltékenységi üggyé laposodik a furcsa próbatétel által, melynek aláveti feleségét a férj, azzal, hogy odahívja az asszony leánykori jóismerősét, az ismert írót, aki - istenem, milyen leleményesek a mai vígjátékírók! - nem azt csábítja el, akit kellene, hanem némi félreértések és két jó pofon után menyasszonyává teszi a férj könnyűkezű kis hugát. Közben kiderül, hogy Helge Krog, aki az oslói nemzeti színház dramaturgja, jól megjegyezte azoknak a francia vígjátékoknak a motívumait, amelyeket előadatott, de nem tudván darabjába belevinni a franciák csillogását, a kölcsönkért motívumokat bevonta egy kis norvég ködpárával. A franciás helyzetek és norvéges motiválások között valami furcsa discrepantia támad, ami minket magyarokat nem mulattat valami nagyon.

Van a darabban egy szerep, egy bölcselkedő öreg ember, aki az élettől búcsúzóban az élet örömét hirdeti. Gyanakszom, hogy a színház főkép erre alapította a darab sikerébe vetett reményét. Gellért Lajos nagyon finom kidolgozással játssza ezt a szerepet, sikere is van vele, de a szerep mégsem elég jelentékeny, hogy megmentse az előadást. A többi szinészek közül Lázár Mária ismét beigazolja, hogy lehet belőle igazi jó színésznő, Zala Karola túlkarikíroz egy anyóskarikaturát, Beregi Oszkár rá nézve tökéletesen idegen területen mozog, a többi színészekről nincs semmi különös mondanivaló.