Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 20. szám · / · FIGYELŐ · / · KÖZGAZDASÁGI FIGYELŐ · / · Móricz Miklós

Móricz Miklós
A HITELSZERVEZET ÉPÍTÉSE

Megvolt a lillafüredi kongresszus s megkérdeztem Hegedüs Lóránttól, hogy mi a véleménye róla. Mit csinált, vagy mit kezdett a kongresszus, ami valóban közgazdasági jelentőségű, vagy azzá lehet.

- A kisbirtok hosszúlejáratú hitelének megoldására vonatkozó tárgyalások mindennél fontosabbak, - felelte. - A magyar hitelszervezet az ingóhitelnél a nagy-, a közép- és a kishitel tekintetében is készen áll, mert ez a váltó. A hosszúlejáratú ingatlanhitel tekintetében megvan a nagyhitel és megvan a középhitel is, de a kishitel hiányzik. Itt az országos hitelszervezet fejlődése megakadt. Pedig enélkül nem mehetünk előre. A sok kisgazdának megfelelő hitellel való ellátása a pénzintézetek számára adminisztratíve is nehéz feladat; még a racionalizálási kiállításnak is éppen ezért volt értelme; mert hogy ezt a feladatot a bankszervezet megoldhassa, ahhoz valósággal újonnan kell berendezkednie, a gépeket, a technikai szerkezetét, még a másoló könyveit is át kell alakítania. S hiába, ennélkül nem megy tovább a dolog: a hosszúlejáratú kishitel feladatát meg kell oldani.

*

Az országnak 1920-ban 8000 közép- és nagybirtokosa volt s 555.000 kisbirtokosa, akinek a birtoka 50 holdon alul volt. Nem nehéz elképzelni, hogy ha a pénzintézeteknek a nyolcezer kliens helyett most az ötszázötvenezerre kell berendezkedniök, ehhez rohamos átalakulásra van szükség. A feladatot egyszerűsíti, de nehézségeit nem oldja meg az, hogy egyelőre még a kisgazdák háromnegyedrésze tehermentesen áll, a negyedik negyedrésszel pedig a bankoknak úgyis megvan a kapcsolatuk.

Egyfelől ugyanis éppen ezt a kapcsolat kell átalakítani, mert amint Jacobi Olivér, a kérdés előadója, világosan megmutatta, a kisbirtokot terhelő majdnem félmiliárd pengőnyi rövidlejáratú tehernek konvertálása olyan nagyszabású feladat, amelyhez hasonló a földtehermentesítés óta nem kínálkozott hitelszervezetünk számára. Másfelől pedig az elfogadható hitelfeltételek, amelyeket a sok hosszúlejáratú hitel teremthet meg, új hiteligényt is tárnak fel a még adósságmentes háromnegyed rész oldaláról. A kisbirtok instrukciója hátramaradt, termelési módszereinek fejlesztéséhez pénz kell; de az a gazda, aki ezt a pénzt nem kaphatja meg olyan feltételekkel, amelyeket költségszámításába be is illeszthet, sokkalta jobban teszi, ha rettegve kerüli a hitelhez való nyúlás eszközét. Jobb megállania, jobb ősi művelési módszereihez görcsösen ragaszkodnia és ilyen elmaradott, de életerős kisbirtokos-réteget alkotnia az orzságban, mint követni azt a negyedrészt, amelynek elég volt elkezdenie az adósságcsinálást ahhoz, hogy a kamatterhek miatt és az árviszonyok romlása miatt a csőd szélére jusson. 9.5 millió holdnyi területből, ami a kisgazdák kezén van, 3.5 millió holdnak vált bizonytalanná a jelene mert a gazdák nem tudtak a nehéz időkben a maguk lábán megállani és, másra támaszkodván, a lejtőre zuhantak.

Meg kell kezdeni a kisbirtok építő hitelpolitikáját s nem szabad attól félni, hogy a konvertálás majd kamatveszteséget okoz. A bankok, a tőke gyűjtői és elosztói, nem maradhatnak objektívek a tőke áramlásával szemben, mert nem gépei, hanem tudatos irányítói ennek a folyamatnak. Rajtuk is múlik, hogy a tőke eljut-e oda, ahonnan a legjobban hiányzik, a kisbirtokhoz. Jacobi Olivér még azt is megállapította, hogy ez jó üzlet a bankoknak, mert a kisbirtok több fedezetet nyújt és biztosabb adós, mint a nagy. S ennek a kérdésnek a súlypontja bizonyos mértékben a vidéki intézeteken van, vagy legalább is a vidéki intézetnek a fővárosiakkal való tervszerű együttműködésén. Ebből a szempontból nagyon jó, hogy az új jelszó Lillafüreden hangzott el, ott, ahol a vidéki intézetek valamennyien ott voltak. Ha valahol, akkor éppen ennek a kérdésnek a megoldásánál mutathatják meg, hogy valóban az ország Tébéjét alkotják.