Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 20. szám · / · MÓRICZ ZSIGMOND: FORR A BOR

MÓRICZ ZSIGMOND: FORR A BOR
REGÉNY (2)
4.

A vacsora kitűnő volt, bár a Szentesék vacsorái nem voltak különösebben híresek. Paprikás csirke volt s rántott csirke. Nagy szenzáció volt, hogy ugorkasaláta is volt. Aztán túrós és káposztás rétes, ez kicsit ragadványos volt, a papirosa nem sikerült, az egész tapadt, de igen jóízű volt. Utána párolt hús volt kovászos ugorkával, aztán torta. Egyéb nem volt.

Bor volt elég, nagyon jó egri bor, mert a városnak is vannak ugyan szőlei az utóbbi időben, de nem úri dolog a saját termésű gyenge bort inni. Hanem ez az egri, vagy gyöngyösi bor, ez nagyon remek volt. Nem volt túlnehéz bor, lehetett inni s itták is.

Az igazgató úgy volt ültetve, hogy a jobboldalán Berta ült, a baloldalán Sárika.

Berta soványabb volt, mint valaha s a keze állandóan remegett. Nem lehetett tudni, valami betegség miatt, vagy a belső idegesség izgalma miatt, mert az első percben látnia kellett, hogy az igazgató nagyon tartózkodóan udvarias vele szemben, de úgy beszél vele, mint mindig, mint egy gyermekkel, akit nem vesz komolyan. Tréfálgatott vele, kötődött, kedves volt, de állandóan érezni lehetett, hogy semmibe sem veszi. Szegény Berta ha soká nem látta Zalatnayt, bele-beleélte magát abba, hogy komoly a dolog s valóban készült arra, hogy egyszer csak kibőjtöli s elfoglalja helyét az iskola mellett olyan nagyszerűen megépített igazgatói lakásban s a társadalomban, ahol a Zalatnay előnyomulása szemmellátható volt.

Sárika viszont nagyon szép volt ezen az estén. Huszonkétéves volt s mintha most lenne teljes virágzásban. Nagyon művelt lány volt. Érettségizett, ami ebben az időben még szokatlan s feltűnő volt s lányok szakása szerint rendkívül jó tanuló volt s mindenre emlékezett. Nagyszerűen beszélt, kedves, kellemes és sok mindenhez értett még a politikához is. Alkalmas lett volna rá, hogy nagykövet felesége legyen s az európai szalónokban volt a helye, mert németül, franciául s angolul kitűnően beszélt. Zalatnay kissé érezte is mellette, hogy háttérben van, mert ő a nyelveket csak könyvből tanulta s nem ismerte a fordulatokat, a nyelv élő lelkét, amit csak a valóságos gyakorlatban lehet megtalálni. S aztán szegény fiú is volt, aki otthonról nemcsak hogy egy fillér segélyt sem kapott, mióta a debreceni kollégiumba bevitték, de inkább neki kellett segíteni a családját, úgyhogy nem tudta diákkori nagy keresetét sem magára fordítani. De azt érezte, hogy a lánynak nagyon kellemes, mert ruhája kitűnő volt, nyakkendőben általában szinte kultuszt űzött, jól esett, hogy cipője, fehérneműje kifogástalan s megvolt a gyakorlata, hogy a legjobb társaságban hogyan szokás lányokkal foglalkozni.

(Folyt. köv.)