Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 19. szám · / · FIGYELŐ · / · LENGYEL IRODALOM

Mohácsi Jenő: OLIMPIAI BABÉR
Kazimierz Wierzynski versei: Horen-Verlag, Berlin-Grunewald

A sport, mely egyre növekvő elterjedésével filmmel, rádióval és újsággal együtt oly jelentős részt nyer a kollektív lélek kitermelésében, újabban, a görög poézis virágzása óta talán először, megihleti a költészetet. Nem tudom, hogy a sportnak, illetőleg a sportművelőknek túlzott imádása most már jellegzetes tulajdonsága marad-e az ezentúl elkövetkező irodalmi irányoknak. Egyelőre meggazdagította az írást.

Kazimierz Wierzynski, a modern lengyel líra egyik legjelentősebb képviselője, Olimpiai babér című kis kötetével megnyerte a kilencedik, az amsterdami olimpiád költői díját. Tizenöt versében klasszikus tökéllyel énekelte meg - a parnasszisták márványos, hűs művészetével - a klasszikus sportokat, az atlétika válfajait és azoknak modern művelőit. Birkózók, futók, magasugrók mozdulatai és kollektív érzései, híres bajnokok testének szépségei merevülnek tökéletes - Josef Heinz Mischel német fordításában is érdekes - himnuszokká.

Annál érdekesebb, hogy a versek a klasszicítás érzését keltik, mert anyaguk a legmaibb fogalmak köréből való, a hasonlatok és képek sokszor modern technikai eszközökre utalnak. Erminio Spallaról ezt énekli Wierzynski: «Könnyedén fölfeszítve önmagában tiszta kupolaharmóniával, élő izmai vannak művészies faragások helyett, a karokban propellerlendület, - feje fölött a keselyű sikolya -, testszimfóniájával úgy produkálja magát, mint a kókler.» Eredetiben és a német fordításban szép, nemes lépdelésű sorok ezek.

Az Amundsenról szóló ének fenséges.