Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 18. szám

FENYŐ LÁSZLÓ: VÁROSI ŐSZ

Mind rokonaim ők... ez őszies szegények,
kik hadarnak szétszórva az uccasarkokon,
vagy hallgatagok és csak rongyaik beszélnek.

Rokonom a folyó s a szélütötte pára,
mely fölötte lebeg, a füstös szürke-szín,
ez a városi ősz, amelynek csak kopárja

van és csak esőkkel mulat szürettelen,
mennyivel igazabb, megszenvedettebb ősz ez,
mint az a hangos ősz fenn a szöllőhegyen.

Itt születtem... ősz volt... rokonát leli bennem
az őszi ég, a fázó lámpa, az uccakő,
mind, mind rokonaim, őszies lelkemben

megmártottam őket és elringatom,
mint csillagot a víz... ó, jertek rokonok:
megannyi ringatásra epedő csillagom!