Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 16. szám

MÓRICZ MIKLÓS: AZ EMBER ÉS A VAGYON
A VILÁGGAZDASÁGI FEJLŐDÉS IRÁNYA

A gazdasági fejlődés fokát az embereken kell megmérni, nem a gazdasági intézményeken; irányát az ember állapotának javulása, vagy romlása mutatja, nem a gazdasági tények és eredmények halmozódása, vagy apadása. A kérdés az: milyen módon vezet az ember útja a gazdasági fejlődésen át önmaga felé?

A legutolsó népszámlálások és becslések szerint a földön 1962 millió ember él. A Nemzetek Szövetségének 1929. évi évkönyve szerint Afrikában 143, Amerikában 242.9, Ázsiában 1.040.3, Ausztráliában 9.5, Európában 526.0 millió.

Majdnem kétezer millió ember. Ezek közül 1073.9 millióról számol be rendszeres statisztikai szolgálat, amelynek teljessége világrészenként más-más.

Európában majdnem teljes a statisztikai adatgyüjtés. Nem mindenütt egyformán megbízható, de mindenütt megvan.

A statisztika teljessége tekintetében Európa után Ausztrália következik; ebben az üres világrészben mindössze 9.5 millió, - másik adat szerint 8 millió, - lélek lakik s ezek közül 6.6 millióról vannak adatok, az ausztráliai Commonwealth és Új-Zéland lakóiról.

Amerika 242 (vagy 214) milliónyi népéből 183 milliónak ismerjük meglehetős részletességgel az adatait; foglalkozási adatok csak 140 millióról vannak.

Ázsia 1040 millió népéből részletesen csak Brit-India és az angol protektorátus alatt álló hindu államok 315 milliónyi népének, a hatvan milliós Japánnak, Törökországnak (13.6 millió), Ceylonnak (4.5 millió) és Sziámnak (8.5 millió) az adatait dolgozta fel a modern értelemben vett statisztika. Ez együtt kereken 400 millió, az egésznek negyven százaléka. Kína, Hátsó-India, a mongol belső Ázsia, Arábia, Perzsia, mindez feltáratlan terület még. Pedig ezek egyuttal valamennyien kultúrállamok is; megismerésük az emberi rendezett társaséletnek új formáival ismertetne meg bennünket; ez pedig sok szempontból éppen olyan irányító hatással lehetne az európai értelemben. vett életpolitikára, mint gondolatformáinkra az ázsiai filozófia és az ázsiai vallások titkainak feltárása.

Afrika statisztikai értelemben még mindig sötét világrész. Lakosságát 136-143 millióra becsülik. Ebből a Dél-Afrikai Unió (2.2 millió lélek), Algir (5.7), Egyiptom (12.7), Mauritius (0.4) és Tunisz (4.17) adatai ismeretesek. Ez együtt 21 millió, a többi még megközelíthetetlen. Az emberi civilizáció legősibb formái élnek ezeken az ismeretlen területeken, a statisztika pedig a rendezett társadalmakat világítja meg. Hosszú fejlődés eredménye az, hogy ma már ilyenekben él az emberiség nagyobbik fele.

Ezekben a fejtegetésekben az emberiségnek erről a feléről lesz szó A gazdasági tevékenység ugyan valószinűen mindenütt folyik, ahol emberek élnek, mert az embert éppen munkájának célszerű volta teszi emberré és a gazdasági munkát a célszerűség jellemzi. Az úgynevezett primitív népeket mindig be lehet kapcsolni az úgynevezett civilizált társadalmak gazdasági munkájába, ami szintén arra vall, hogy a gazdasági gondolkozás alapkategóriái náluk is megvannak. Azonban az a gazdasági fejlődés, amely bennünket érdekel, nem az ókori az ismeretlen területeken s nem ezeknek az ismeretlen népeknek a köreiben folyik.

E kutatások a megfogható megfigyelési anyag szélső határáig igyekszenek elhatolni s ennyiben teljességre tartanak számot. Kérdés, hogy ez az anyag hiteles-e. E tekintetben nem szabad túlsokat kívánnunk. A statisztikában a számadatok mindig abszolút élesek és tizedestörtekig menő ál-pontosságuk gyakorta egyenest komikusan hat, de ez ne keltse azt a hitet, hogy abszolúte meg is felelnek azoknak a viszonyoknak, amelyekre vonatkoznak. Valójában csak nagyon egyszerű tények adataira szabad megnyugvással rátámaszkodnunk. Ilyen talán a nép lélekszáma. De ahol az adatokkal már valamilyen célra kihasználható bizonyító erő is jár, ott a hitelesség egyszerre megzavarodik. A legjobban mívelt statisztikai ágazatok, például a külkereskedelmi statisztika igazolja, hogy e számokban végül csak a társadalmak egymással való kapcsolatának irányai tükröződnek vissza igen halvány körvonalakban, a hitelességnek majdnem minden igénye nélkül.

Örülünk, hogy a statisztika ma már olyan gazdag és fel is használjuk az anyagot. De valósággal rejtelmes, hogy például milyen módon jutottak el Indiának, e külön világrésznek olyan részletes statisztikai képéhez, amilyet a különböző kötetek feltárnak. A kor és a foglalkozás szerint való megoszlásnak olyan hiánytalan képét kapjuk itt meg, hogy például eszerint a 315 milliónyi hindu nép közül egyetlenegy ezernyi sem akadt, aki ne tudta volna pontosan megmondani, hogy hány éves és 140 millióból csak hat millió olyan kereső akadt, akit a statisztika «egyéb és nem részletezett» foglalkozásúnak volt kénytelen bejegyezni. Ez olyan nagy pontosság, hogy láttán inkább a feldolgozó hivatal precizitására kell elsősorban gondolnunk, semmint a bevallás megbízhatóságára. Hiszen az alföldi magyar nem lehet kulturálatlanabb az átlagos hindunál, s akárhányszor mégis csak hozzávetőleg tudja az életkorát; a foglalkozásnak a kategorizálása pedig néha majdnem lehetetlenség s végül is csak önkény dönti el, hogy kit hova sorol a számlálási biztos. Az itt következő kutatások nem is azért nyugszanak statisztikai alapon, mintha ezt az alapot feltétlenül megbízhatónak tartanók, hanem azért, mert nincs más alap s mert valamennyire azért még ez a megfigyelési mód is jó. Nagyjában való hitelességét biztosítja az, hogy végül is azok, akik e statisztikákat készítik, a helyi viszonyokban legtöbbször otthonosak és tapasztalati ismereteik, amelyeket a szakszerű megfigyelés bővít és mélyít, ösztönös ellenőrzést szolgáltatnak az adatokkal szemben. Olyan adatokat, amelyek előttük képteleneknek tünnek fel, nem engednek ki, - ha csak éppen ezt nem kívánnák különleges céljaik. De végül ezek a célok meglehetős ritkán fordulnak elő s részletkérdésekre vonatkoznak. Az emberek még nem gondolkoznak olyan nagyszabásúan, hogy általános viszonyaikról következetesen és tudatosan megépített teljes és hamis képet tudnának szolgáltatni, bár attól ritkán rettennek vissza, hogy a részleteket kedvük és céljaik szerint meghamisítsák.

 

A gazdasági fejlettség rangsora

A fejlődés tempója

A mezőgazdasági népesség sorsa