Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 13. szám
Amerikai hírek szerint a film újabb forradalom előtt áll. A hangos és beszélő film után most a széles film következik. A hír nem meglepő. A széles film természetes következménye a beszélő filmnek, ami most nyiltan dokumentálni fogja az eddig is benne lévő színpadi tendenciákat s teljesen «le fogja építeni» azokat a filmszerű eszközöket, amiket eddig kénytelen volt felhasználni.
Ma már látjuk, hogy amilyen arányban tökéletesedett a hang visszaadásának a technikája, olyan arányban építette le a beszélő film a néma film tiszta vizualitását. Elsősorban a képet mint
A művészi alkotások belső, anyagszerűségükből adódó zeneiségével ennek a zenének semmi kapcsolata nincsen. A gótika zeneisége pl. az épület stílusából, a térkitöltés megkomponálásából, a mondanivaló lendületéből csendül fel. A vers melódiája a szavak, a sorok, a gondolat és érzés ütemében van.
Ugyanígy a film zeneisége is egy belső törvényszerűségből, a képek
Ezzel szemben a beszélő filmnek már a fül részére is van mondanivalója.
A beszélő film kultúrális területen
Chaplin legújabb filmjét a dopingolt amerikai közvélemény nyomására kénytelen hangosan csinálni, de ő maga egy süketnémát játszik benne. Chaplin ugyanis nem mond le a mozgás költészetéről. És nem is mondhat, mert nála ez nem a kifejeződésnek
Csak éppen ennek a filmtípusnak, a maga alkotó tendenciáinak az elmélyítésére fel kell használni a hangot. A hang és nem a beszéd felhasználása ma még alig sejthető távlatokat tud majd adni a filmnek, ha a film visszatér eredendő művészi lényegéhez, az optikához.
Egy kiváló filmszakértő szerint a hangos film a világ eddig ismeretlen zaját, az élet ismeretlen hangját fogja a részünkre felfedezni. Ezek a lehetőségek tényleg megvannak a hangos filmben. Az élet hangját le lehet fotografálni. Nem hangszereken keresztül, hanem igazi valóságukban jönnek majd el hozzánk ezek a hangok. Mégis ez önmagában a film szempontjából nem elég. Ez csak egyelőre lehetőség, ami még nem alkotás, nem művészet. Mert ha a filmben csak úgy kapjuk a képeket, hogy lássuk is, honnét jön a hang, akkor a kép illusztráció, unalmas naturalizmus lesz. Éppen olyan unalmas naturalizmus, mint a mai hangos filmben a hang, ami mindig pontosan igyekszik kifejezni a képtartalmat és ezzel a filmet leszűrkíti, megfosztja optikai gazdaságától.
A mai hangos filmben a beszéd, az ének, a zene:
A zenére ugyanis nem azért van és volt szükség a néma filmben, mert a film, mint alkotás, önmagában nem elég teljes. Hanem azért, mert az emberi érzékszervek sohasem működnek egyedül, mert mindig egymás kiegészítésére törekednek. Az ízlelés együtt jár a tapintással, a szaglás az ízleléssel, a látás a hallással. A filmben szükség volt a zenére, hogy azzal az
A hangos filmnek is ebből a törvényszerűségből kell kiinduni. A hangos filmben a hangnak sem témában, sem ritmusban nem kell a kép témáját aláfesteni. Az akusztika és az optika
A hangos film ma a hangot sinchronizálja a képpel. (Ha vonatot látunk, halljuk a vonatot.) Holott, amint azt az oroszok és már sokan (R. Arnheim) mások is kezdik sejteni, a hang és kép együtthatása az
Mennyire más lesz a kép és hang drámai ereje, jelentősége, ha pl. egy szobában lejátszódó jelenettel kapcsolatban nem a szoba, hanem az utca zaját, a gyárszirénák búgását, a harangok kondulását halljuk. ha egy kocsmai képpel egyidejűleg dobpergést, ha egy gyár képével zenét, vagy a szél zúgását, ha egy börtönjelenettel egyidejűleg a cséplőgép zakatolását, a templomban az imádkozók képeivel együtt nem az orgonát, vagy a kórust, hanem a kaszakövek csengését, lövéseket ésatöbbit hallunk.
Beláthatatlan gazdagságban lehet így a képet és a hangot variálni, aminél természetesen fontos az, hogy a hangoknak az
Ugyanígy fel lehet használni az emberi és állati hangot is, de nem dialógus formában. Egy kiáltás, egy sikoly, mormogás, sírás, éneklés, sóhajtás, nyögés, üvöltés, bődülés, nyihogás, csiripelés, kacagás, és az ehhez hasonló hangok mind hatalmas lökőerőt jelentenek a filmben, amiknek egy más zajjal való összekopírozása vagy egybevetése a végsőkig mélyítheti a drámai feszültséget. (Egy szobában áll, vagy ül pl. egy férfi. Miért, hogyan, ez most nem fontos. A képpel együtt egy gőzgép lihegő hangját, vagy kocsikerekek nyikorgását halljuk, amikor hirtelen felcsendül egy kacagás, vagy kitör egy sikoltás, aztán megint csak a kerék vagy a gép hallatszik.
Ugyanakkor azonban, amikor a film a hangot a kép elmélyítésére alkalmazza, ezt az ellentétet a filmritmus szabályozására is felhasználhatja. A hang és a kép tartalmi ellentéténél talán sokkal nagyobb jelentőségű a ritmuskülönbség kihasználása, mert ez egy új
A hangtempónak nem kell a képváltozás tempójához alkalmazkodni. A hangnak nem kell a képpel együtt változni. Gyors mozgású képpel egyidejűleg le lehet fokozni a hang ritmusát. (Pl. egy süllyedő hajó vad pánikjában a távirda leadógépének egyhangú segélykérése hallatszik. Valahol tűz üt ki. A gyorsan menekülő tömeg képeivel együtt egy sziréna monoton búgása hallatszik.) De fordítva is lehet ez. Lassú, vagy egyáltalában nem mozgó alakokkal egyidejűleg fel lehet fokozni a hang ritmusát. Ugyanígy több gyorsan változó képen át lehet ugyanazt a hangot ugyanabban a ritmusban adni s fordítva. Egy képpel egyidejűleg a hangritmust és a hangtartalmat is meg lehet változtatni.
Miután a hangos filmben is
A hang térilluziót ad. Az ellentétben a hanggal a kép mintegy
És ez el fogja dönteni azt, hogy a hangos film művészet-e vagy sem. Meg fogja mutatni, hogy
Éppen ezért ez az új filmtípus, akármennyire is elsődlegesen optikai, nem a régi néma film, technizált hangkísérettel. Mert a hang nem illusztrációja, hanem
A hang és a kép, az optika és akusztika