Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 11. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Regény és széppróza

Kárpáti Aurél: BOLDOGULT URFIKOROMBAN
Krúdy Gyula könyve - Athenaeum

Groteszk regény. Egy fantasztikus arányú, tér és idő határait szétvető villásreggeli története, amelynek pazarló bőséggel eresztett szövevényes szálai szinte elvesznek a növekvő mámor kuszaságában.

Ez a csodálatos gábelfrüstök valahol a terézvárosi templom táján, a Bécs városához címzett vendégfogadóban zajlik le, ahova Podolini Lajos hajdani alszolgabíró és álmatlanságban szenvedő barátja, Kacskovics úr, megejtő kedvességgel csalogatja be Vilmosi Vilma kisasszonyt, a Duna jegén passziózva sétálgató ábrándos regényhősnőt, a nyájas olvasóval együtt, aki ugyancsak szívesen enged az édesszavú író rábeszélésének. S a szokottnál hosszabbra nyúló kocsmai kalandot az invitáltak egyikének sincs oka megbánni. Mert Vilma kisasszony az ezüstös délelőttből fekete estébe nyúló «tízórai» folyamán végül is szerencsésen megtalálja szíve párját, az olvasó viszont felejthetetlen ismeretséget köt a Svechater Lager-Bier egyetlen pesti csordítójának törzsvendégeivel, a Falstaff Pista úr elnöklete alatt működő asztaltársaság illusztris tagjaival, valamint a «páduaiakkal» s a köréjük sereglett alrendű népséggel, kik együttvéve legtalálóbban a tegnapok ködlovagjai gyűjtőcím alá foglalhatók. Ott ül közöttük maga az író is, mint ironikus mosolyú, furfangos diák s titokban minden szavukat, mozdulatukat kísérteties elevenséggel, de egyben igaz, benső gyönyörűséggel jegyzi fel, szolídabb és savanyúbb korban élő utódok okulására. Dickens hallgathatta így valamikor ilyen minden részletet megőrző figyelemmel az országútmenti fogadók lugasában sörözve pihenő, postakocsin érkezett utasokat, akiknek szapora beszédében az egész világot átszövő pletykák, anekdóták, jellemző történetek és vidám históriák hétszíne szivárványlott.

A Bécs városához címzett vendéglő asztalainál sok léha, fecsegő, látszólag haszontalan szó esik. A «másnapos» társaság rendre megbeszéli a vesevelő legalkalmatosabb elkészítésének titkát, a Tiller Mór vörös szakálla alatt megbúvó külföldi érdemrendeket, a csempészett szárdinia előnyeit, Szilágyi Dezső tyúkszemvágójának hasznos tapasztalatait, Karola Cecilia pattanásgyógyító módszerét, a magdeburgi szakácskönyv ínyenc-fejezeteit, a Beliczay szeparéjában felszolgált butéliák számát, a tolcsvai borkereskedő csődjét, azt a másfélméteres szőrszálat, amelyet a jelenlevő szavahihető borbély egy arisztokrata hölgy arcáról távolított el, Burg báró box-párbaját az állatkerti farkasokkal, a hideg vasalóval vasalt ruha áruló jegyeit, az Esperes, a Szerkesztő, Kriptai úr és Placc úr, a betévedt éjjeli pincér és szolgálatkész hordár közbeszólásait, a hipnotizált kakas, továbbá a kirobbanni készülő verekedés ügyét, általában mindazt, ami Ferenc József uralkodása idején meghiggadt, tekintélyes úriembereket délelőtti savanyútüdő és borfogyasztás közben csak érdekelhetett boldog Magyarország fővárosában. Ám a rapszodikus, össze-vissza fecsegésből egyszerre egy egész kor, egy egész város élete elevenedik a már-már szédülő-fejű hallgató elé, a maga érdekes figuráival, szokásaival, könnyű-pezsgő kedvével, enyhe cinizmusával, jellegzetes beszédmódjával, erkölcseivel, politikai divatjával, külső és belső habitusával, ódon-friss levegőjével. Amit az író akart, szinte észrevétlenül teljesedik ki. Felidéződik a félmult s a nagyszerű gábelfrüstökkel traktált olvasó a szó szoros értelmében átéli emlékben, hangulatban, elandalodásban ennek a félmultnak legintimebb eseményeit.

Krúdy Gyula romanticizmusa olyan rejtett húrokat rezdít meg, mint cigány muzsikája a hallgatóban. Furcsa regényének apró történetei természetes közvetlenséggel, maguktól értetődő, áradó gazdagsággal, símán követik egymást, akár a vonó alól felszálló vidám és melankolikus, régi nóták sora. Hosszan hullámzó mondatai tele vannak rejtett zeneiséggel, amelyek valami álomszerű ritmusba ringatják az olvasót, amíg pajkos futamaiból csendes, nevető humor bugyborékol. Csak magyarul lehet így irni. Félig az író tollával, félig a cigány nyirettyűjével. Halálos komolyan és mégis játékosan...

Álmok könyve ez, mint Krúdy minden munkája. De ne feledjük: az álmok sokszor elevenebbek, illuziótkeltőbbek és szuggesztívebbek a valóságnál.