Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 11. szám

OLÁH GÁBOR: EGYEDÜL MARADTAM MAGAMMAL

Nem téptem magamat szét.
Hiába, így maradtam:
Egyszer egyetlen egynek,
Virágtalan, fiatlan.
A bánatok osztója
Nem osztott darabokká,
Az örömök szorzója
Nem szorzott büszke sokká.
Hajnali csillagomnak
Alkonycsillag a párja;
Mit kezdtem, befejezem
Magam, nem is sokára.
Pici kis kölykök híján
Csak könyveket faragtam,
Most gondolatok szárnyán
Fut az idő alattam.
Kék virágszemek helyett
Sötét betűkbe nézek,
Hideg lapok fogadnak,
Nem szívdobogó fészkek.
Sok csacska száj beszédes
Csengője nem csilingel,
Unalmat unva némán
Veszekszem rímeimmel.