Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 9. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · FRANCIA IRODALOM
Talán Chardonne regénye, az
A házasság, egészen a legújabb időkig, inkább csak keretül szolgált a házasság-ellenes szerelmi bonyodalmaknak. A szerelem mint akár Racine-nál vagy a romantikusoknál, változatlanul törvénytelen, jobban mondva házasságon-kivüli szenvedély maradt, - akár Stendhalra vagy Flaubert-re, akár «Swann szerelmé»-re gondolunk. Chardonne regénye a szerelmet már magába a házasságba helyezi s e könyv komoly sikere a téma időszerűségét is bizonyítja. Az az erkölcsi forradalom, amely a francia irodalmat Swann és a
Hasonló eredményhez ér Lacretelle is, mikor az Amour Nuptial első személyben beszélő hősével azt mondatja, hogy «a kéj útján vél eljuthatni a léleknek legvégső s cáfolhatatlan ismeretéhez». Igaz, hogy ezt az ismeretet nem leli meg a házasszerelemben s futólagos szeretők karjaiban keresi tovább; miért? Mivel egy oly fiatal lányt vett feleségül, akit csak a lelkével akart vagy vélt szeretni s akitől nem a testi kéj nyújtását és élvezését kívánja, hanem pusztán és kizárólag lelki és szellemi átlényegülést. Nem is szereti feleségét, csak akkor, ha nem érzi a testét s főleg mikor a betegség és a halál közelléte révén az asszony mintegy egészen átszellemül. Épp ily kudarccal végződik Maurois kétarcú regénye is. Egy férfi, miután nem képes megvalósítani egy asszonnyal való lelki egyesülését, felesége távozása s korai halála után egy másik asszonynál keres gyógyulást ikarosi röptében kapott sebeire. Ezúttal az új asszony tör a lelkek egyesülése felé; hiába, mert a férfi belehal, mielőtt valóban egyesültek volna.
Maurois kettős regénye s Lacretelle vallomása után mindinkább világossá válik Jules Romains «Quand le navire...»-jának jelentése. Lucienne-t kénytelen elhagyni férje, aki tengerésztiszt, - s a házastársak mindenáron, még a távolléten túl is, fel akarják találni egymás jelenvalóságát. A nő szerelme olyan forró, hogy a két házasfél között telepatikus látomás keletkezik. De akkor a fiatalasszony rettegve veszi észre, hogy nagyon is túl lépett a «test birodalmán», a házasságon s már-már végleg beevezett a «halál birodalmába». Ezentúl nem beszélnek többé e mágikus kisérletekről, «különös szeméremmel» hallgatják el efajta vízióikat és vágyaikat s vigyáznak, hogy ne lépjék át a «határt». Vagyis a házasság nem más, mint a testek egyessége, mindenekfelett. Ez azonban korántsem jelent egy tisztán fizikai keveredést. A lélek s a szellem folyvást a maguk képére gyúrják a testet, mintahogy az Úristen is agyagból formálta Ádám élő testét. Vagyis; a testi szerelmen át való megismerés együttjár, Jules Romains tana szerint, a lelki szemérem megóvásával.
Ugyanezt a tanulságot tükrözi Martin Maurice szép regénye:
A különböző légkörök és talentumok ellenére, mindezek a regények majdnem egyazon eredményre jutnak - vagy ha tetszik, a mai házasságnak ugyanarra az elméletére, amelyet a nagy Soederberg, Grete című drámája élén, ily tömör és hatékony szavakba foglal: «Hiszek a testi gyönyörben s a lélek gyógyíthatlan maganyában».