Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 6. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM

Révay József: A MAGYAR KLASSZIKA-FILOLÓGIAI IRODALOM BIBLIOGRÁFIÁJA (1901-1925)
Moravek Endre dr. könyve

Az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ tervbe vette a magyar tudományos irodalom bibliográfiájának rendszeres feldolgozását. Ebben a nagyszabásúnak ígérkező munkájában egyelőre a 20. század első negyedét öleli fel s máris kiadta a filozófiai és a matematikai irodalom bibliográfiáját egy-egy tekintélyes kötetben. Ezekhez csatlakozik most a klasszika-filológiai irodalom bibliográfiája, amely 162 lapos kötetben (kitűnő névmutatóval) foglalja össze ennek a negyedszázadnak klasszika-filológiai irodalmi termését.

Moravek dr. az anyagot szakcsoportok és szerzők szerint tagolja: a szakcsoportosítás világos és áttekinthető: könnyű benne eligazodni. Külön érdeme, hogy külön csoportokban adja a magyarországi latinság és a magyarországi római archaeológia irodalmát. Ha valamiképpen módját lehetett volna ejteni, nem ártott volna ugyancsak külön csoportot felállítani a magyar bizánci-filológiai kutatás irodalma számára is (történet, nyelvészet, irodalom). Kitűnő gondolat volt külön rovatot nyitni «Eszmetörténet, Párhuzamok» címén, amelyben helyet foglal az antik motívumok vándorlásának, az antik világ hatásának, az irodalmi párhuzamoknak meglehetősen bőséges bibliográfiája. Ez nemcsak a szaktudósokat, hanem a művelt laikusokat is kiválóan érdekelni fogja. Mert Moravek dr. munkájának éppen abban van a másik nagy jelentősége, hogy a szaktudósokon kívül alkalmas arra, hogy a művelt laikusok érdeklődését is fölkeltse és tájékoztassa őket egyes kérdésekben, amik a mai műveltségünkkel komolyan foglalkozók előtt lépten-nyomon felvetődnek.

Az a munka, amelyet a szerző végzett, tiszteletreméltó: 145 folyóirat anyagát dolgozta fel, tekintette vette az önállóan megjelent köteteket, csak éppen a napilapok cikkeit rekesztette ki (igazán quantité negligeable) és az anyagot 3646 címszóban foglalta össze. Ilyen óriási anyag mellett lehetetlenség volt, hogy el ne sikkadjon valami: de éppen az, hogy csak nagyon kritikus és nagyon szigorú szemmel lehet fölfedezni apró hiányokat, mutatja a munka kiválóságát.

A bibliográfia, mint a szerző az előszóban hangsúlyozza, nem csupán száraz adatok halmaza: ez a könyv is a magyar klasszika-filológia negyedszázados története mindazok szemében, akik az adatokban olvasni tudnak. Kiderül belőle: milyen problémák foglalkoztatták tudósainkat ebben az időben, hogyan reagált a magyar tudományosság a külföld szellemi mozgalmaira, hogyan hanyatlott a munka és hogyan éledt újra az utolsó évtizedben, s főképpen: hogyan vált tudatossá a magyar klasszika-filológiai kutatásban a speciális magyar feladatok művelése. Ma már világosan látható, hogy ez a fiatal magyar tudományosság mindinkább koncentrálja erejét a különös magyar feladatokra: a magyarországi latinság, elsősorban a humanizmus kutatására, a magyarországi római emlékek és történelem, valamint a bizánci-magyar vonatkozások tanulmányozására. Ezen a téren ma már érdemes és a külföldtől is méltán megbecsült eredményes munka folyik.

Moravek dr. könyve nem tartalmazza a magyar klasszikus filológusoknak külföldön, idegen nyelveken megjelent könyveit, értekezésest, cikkeit, könyvismertetéseit.

Fölvetem tehát a gondolatot: nem kellene-e minél előbb összegyűjteni ezt az anyagot is és esetleg pótfüzetben vagy önállóan közzétenni? A magyar klasszikus-filológusok ilyen munkássága nem nagy terjedelmű, azonban ráillik a homérosi {görög} és ennek a kiadványnak nem is a külföld, hanem a magyar művelődéstörténet szempontjából volna igazi jelentősége.

A kiadvány nemzetközi használhatóságát biztosítja a szerzőnek az az eljárása, hogy az önálló cikkek és művek címét mindenütt közli pontos latin fordításban.

Ez megint egy kis rés, amelyen keresztül a külföld érdeklődéséhez hozzáférkőzhetünk.

Ma, amikor a napilapok már egyáltalán nem közölnek antik tárgyakra vonatkozó népszerűsítő cikkeket, amikor meglehetősen ritkák a komolyabb lapokban is az ilyen irányú cikkek és tanulmányok, és valósággal fehér holló egy-egy antik irodalmi mű fordítása, ami figyelmet keltene: különös hivatása is van ennek a kiadványnak. Utolsó fejezete: «Klasszikus tanulmányok a középiskolában» - egyenesen aktuális a mai forrongásban, mikor hivatalos helyről készülnek halálos csapást mérni e klasszikus tanulmányokra, amelyek pedig, - hiába minden sportőrület, világmegváltó technika, soffőrkultúra és hivatalos reform, - mégis csak alapjai maradnak műveltségünknek.