Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 6. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM
Az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ tervbe vette a magyar tudományos irodalom bibliográfiájának rendszeres feldolgozását. Ebben a nagyszabásúnak ígérkező munkájában egyelőre a 20. század első negyedét öleli fel s máris kiadta a filozófiai és a matematikai irodalom bibliográfiáját egy-egy tekintélyes kötetben. Ezekhez csatlakozik most a klasszika-filológiai irodalom bibliográfiája, amely 162 lapos kötetben (kitűnő névmutatóval) foglalja össze ennek a negyedszázadnak klasszika-filológiai irodalmi termését.
Moravek dr. az anyagot szakcsoportok és szerzők szerint tagolja: a szakcsoportosítás világos és áttekinthető: könnyű benne eligazodni. Külön érdeme, hogy külön csoportokban adja a magyarországi latinság és a magyarországi római archaeológia irodalmát. Ha valamiképpen módját lehetett volna ejteni, nem ártott volna ugyancsak külön csoportot felállítani a magyar bizánci-filológiai kutatás irodalma számára is (történet, nyelvészet, irodalom). Kitűnő gondolat volt külön rovatot nyitni
Az a munka, amelyet a szerző végzett, tiszteletreméltó: 145 folyóirat anyagát dolgozta fel, tekintette vette az önállóan megjelent köteteket, csak éppen a napilapok cikkeit rekesztette ki (igazán
A bibliográfia, mint a szerző az előszóban hangsúlyozza, nem csupán száraz adatok halmaza: ez a könyv is a magyar klasszika-filológia negyedszázados története mindazok szemében, akik az adatokban olvasni tudnak. Kiderül belőle: milyen problémák foglalkoztatták tudósainkat ebben az időben, hogyan reagált a magyar tudományosság a külföld szellemi mozgalmaira, hogyan hanyatlott a munka és hogyan éledt újra az utolsó évtizedben, s főképpen: hogyan vált tudatossá a magyar klasszika-filológiai kutatásban a speciális magyar feladatok művelése. Ma már világosan látható, hogy ez a fiatal magyar tudományosság mindinkább koncentrálja erejét a különös magyar feladatokra: a magyarországi latinság, elsősorban a humanizmus kutatására, a magyarországi római emlékek és történelem, valamint a bizánci-magyar vonatkozások tanulmányozására. Ezen a téren ma már érdemes és a külföldtől is méltán megbecsült eredményes munka folyik.
Moravek dr. könyve nem tartalmazza a magyar klasszikus filológusoknak külföldön, idegen nyelveken megjelent könyveit, értekezésest, cikkeit, könyvismertetéseit.
Fölvetem tehát a gondolatot: nem kellene-e minél előbb összegyűjteni ezt az anyagot is és esetleg pótfüzetben vagy önállóan közzétenni? A magyar klasszikus-filológusok ilyen munkássága nem nagy terjedelmű, azonban ráillik a homérosi {görög} és ennek a kiadványnak nem is a külföld, hanem a magyar művelődéstörténet szempontjából volna igazi jelentősége.
A kiadvány nemzetközi használhatóságát biztosítja a szerzőnek az az eljárása, hogy az önálló cikkek és művek címét mindenütt közli pontos latin fordításban.
Ez megint egy kis rés, amelyen keresztül a külföld érdeklődéséhez hozzáférkőzhetünk.
Ma, amikor a napilapok már egyáltalán nem közölnek antik tárgyakra vonatkozó népszerűsítő cikkeket, amikor meglehetősen ritkák a komolyabb lapokban is az ilyen irányú cikkek és tanulmányok, és valósággal fehér holló egy-egy antik irodalmi mű fordítása, ami figyelmet keltene: különös hivatása is van ennek a kiadványnak. Utolsó fejezete: «Klasszikus tanulmányok a középiskolában» - egyenesen aktuális a mai forrongásban, mikor hivatalos helyről készülnek halálos csapást mérni e klasszikus tanulmányokra, amelyek pedig, - hiába minden sportőrület, világmegváltó technika, soffőrkultúra és hivatalos reform, - mégis csak alapjai maradnak műveltségünknek.