Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 4. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Regény és novella

Kárpáti Aurél: MÓRICZ ZSIGMOND: FORRÓ MEZŐK
Athenaeum könyvtár

Maga a «műfaj» nem jelenthet lefokozást. Még ha mindjárt bűnügyi-regény akkor sem. Minden attól függ: kinek a keze alakítja. Igazi író a legkompromittáltabb formán keresztül is hiánytalanul kifejezi mondanivalóit. Nem tesz koncessziót a választással, nem alkuszik meg, nem «ereszkedik le». Ellenkezőleg: felemeli és megnemesíti a lenézett műfajt, amelynek kereteit irodalmi tartalommal tölti meg. Poe rejtelmes történeteinél is meggyőzőbb példa erre Móricz Zsigmond új regénye, a Forró mezők. Ha úgy tetszik, hát bünügyi-regény. Tudatosan, szinte hangsúlyozottan vállalja a műfaj minden formai és szerkezeti sajátságát: a megtörtént esemény kúszált és szakadozott szálainak visszafelé való kibogozását, a látszat megtévesztő játékának logikai kihasználását, a módszerből adódó izgalom felfokozását, egészen a végső pontig, ahol a rejtve előkészített fordulat, mint a föld alatt ásott akna, a legkritikusabb pillanatban, váratlanul, de kiszámítva robban.

Avaray László oporai földbirtokos titokzatos halála körül szövődik a drámai szaggatottságú, sokfelé ágazó, rejtélyes történet. Egy perzselő poros, levegőtlen nyári délután a földbirtokos, akinek szép, fiatal feleségéről, Ráday Vilmáról, megyeszerte izgató kalandok híre szállong, behajtat a megye székhelyére. Este, a megyei urak törzsasztalánál valaki kikottyantja előtte, hogy a daliás Baltazár Pista pár órával előbb autót bérelt s puskával a vállán elrobogott Opora felé - nyilván cserkészni. Avaryban egyszerre lobot vet a féltékenység. Otthagyja a társaságot, autóba ugrik és hazasiet. A verandán az asszony épp együtt vacsorázik a fiatalemberrel, mikor a férj észrevétlenül besurran a kertbe. A vér a fejébe szalad s célbaveszi Baltazárt. A lövés eldörren. Baltazár felugrik: a golyó a vállába fúródott. Lerohannak a kertbe és ott találják Avaryt - holtan. Bal halántékán lőtt seb. Fegyveréből azonban csak egy töltény hiányzik. Ki ölte meg? - senki sem tudja. A gyanu mindenesetre Baltazárra, esetleg az asszonyra irányul s a vizsgálatot megindító főkapitány ezt meg is mondja Vilmának, aki a halott mellől a sebesült fiatalemberrel együtt bemegy a városba. De mert a főkapitány szerelmes az asszonyba: meg akarja kimélni a botránytól. Úgy vezeti a vizsgálatot, hogy a meghamisított tények Avary öngyilkossága mellett szóljanak. Arra számít, hogy a «lekötelezett» szépasszony így föltétlenül szabad prédája lesz. Baltazár soffőrjét megfélemlíti, a sebesülést autószerencsétlenség következményének tünteti fel, általában minden áruló nyomot eltussol, úgyhogy Avary öngyilkossága teljesen tisztázottnak és bebizonyítottnak tetszik. Ám az asszonynál sehogysem ér célt. Vilma, férjének temetése után is idegenkedik tőle s inkább egy fiatal szolgabíró felé hajlik. Közben gyanuba kerül a falusi jegyzőné, akinek viszonya volt Avaryval, majd egy másik, idegen asszony, akinek Avarytól állítólag gyereke van. Bizonyosság azonban nincs sehol. Komplikálja a helyzetet az a körülmény, hogy Avary hatalmas összegről szóló életbiztosítási kötvényét a biztosítótársaság nem hajlandó kifizetni, mert a biztosított kétséget kizáróan öngyilkos lett. Holott erre az összegre Vilmának, sőt az egész rokonságnak égető szüksége lenne a haláleset nyomán feltárult zilált anyagi viszonyok között. A főkapitány tehát duplán rosszul számított: nemcsak nem kapta meg az asszonyt, hanem még a tönk szélére is juttatta. Vilma a kiállott izgalmaktól feldúlva, kétségbeesésében megmérgezi magát s csaknem ugyanakkor öngyilkos lesz a főkapitány is, akit Vilma végleg visszautasított. És csak most derül ki, hogy Avary gyilkosa - maga a főkapitány volt. Hivatalos kiküldetésben járt aznap Opora mellett, este titkon benézett a kastélyba s ép akkor érkezett, amikor Avary Baltazárra emelte fegyverét. Megijedt, féltette az asszonyt, előrántotta szolgálati revolverét és a kert bokrai mögül halántékon lőtte a földbirtokost.

A regény váza látnivalóan tipikus bűnügyi história. Még abban is ragaszkodik a detektív-regény előírt követelményeihez, hogy csattanója az üldözött és üldöző azonosságára hegyeződik ki. Haki csupán ezt a szikár mesét olvassa, önkéntelenül arra gondolhat: miben sem különbözik Conan Doyle hasonló tárgyú történeteitől. Csakhogy itt nem a mesén fordul meg a dolog, hanem az élet-ábrázolásnak azon a szuggesztív művészetén, amely a Forró mezők alakjait, helyzeteit, rejtett szálait, logikáját, miliőjét, egész atmoszféráját eleven valósággá testesíti. Az író balzaci erején, amelynek megvan az a varázshatalma; hogy mindent, amihez ér: átlelkesít, életre kelt, viaskodó mozgásba pezsdít. Az alföldi magyar város társadalmi és családi erkölcse, a dzsentri vissza-ütő multja homogén csoportba-tartozása és elkülönültsége minden más rétegtől, a megyei urak, falusi honoráciorok és parasztok egymással ellentétes, valahol az ősi talaj legmélyén mégis közös gyökerű élete, mind, csodálatos közvetlenséggel elevenedik meg ebben a tömör, szűkszavú regényben, amelynek főerőssége: az előszó hamvától friss dialógus. Hosszabb leíró részlet csupán egy akad benne, - a vért izzásig hevítő, rekkenő nyár részeg káprázatokban kitüzesedett, lángoló víziója, - de ez aztán felejthetetlen. Alig száz sor az egész. Hanem ilyen száz sorral Móricz Zsigmond nagy regényeiben is csak ritkán találkozunk.

Az előadásnak külön virtuozitása az a mozaikszerű összedolgozás, ahogy az író a legfontosabb eseményeket mintegy vetületükben és kisugárzó hatásukban mutatja meg, az értesülés sorrendje szerint, párbeszédeken keresztül. Amint maga a hír terjed s a város vagy falu különböző helyein felbolydítja a kedélyeket, ugyanígy szerez tudomást az olvasó a történet egyes fázisairól, amelyek ilyenformán minden oldalról éles világításba kerülnek. E tekintetben a Forró mezők az egyéni szerkesztésmód mesterműve. Drámai szaggatottsága a művészi elhitetés és illuziókeltés legfőbb eszközévé válik s természetesen, minden kiütköző szándékoltság nélkül löki előbbre az egyre szélesebb sodrú esemény-hullámokat. Az író érezhetően kedvét lelte a számára szokatlan műfaj nehézségeinek legyűrésében s ez a játékos, szinte pihentető és szórakoztató erőfeszítés játszva sikerült neki. Mérnöki pontosságú, logikus, zárt kompozíciót adott, amelyben egy «irodalmiatlan» műfajnak irodalmivá nemesedését szemlélhetjük.

A Forró mezők - bár bűnügyi regény - egyáltalán nem esik ki Móricz oeuvre-jéből. Minden betűjéért igazi író áll helyt. S vannak lapjai, amelyek a nagyság jelenlétét döbbenetes intenzitással sugározzák.