Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 3. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM

Illés Endre: A GYÁR
Jarnó József regénye - Pantheon

1. Aki a cím után osztályregényt vár: gyárkémények szitáló kormában feketéllő munkáséleteket, munkásnyomorúságot, - csalódni fog. Jarnó nem osztályregényt írt. Többet akart. Osztályok regényét szerette volna megírni. Mert a gyárban nemcsak munkások dolgoznak. De munkavezetők is. Kishivatalnokok, osztályfőnökök, al- s vezérigazgatók. Tagozott, hatalmas társadalom. Amely fölött egy még nagyobb hatalmasság: a Gép áll. Az a gép, amelyet kezdetben saját kényelmére teremtett az ember, de az idővel fölébe nőtt: S az alkotó ma már csak rabszolga.

2. A század mithológiájának ezt a villanyerőre berendezett, félelmetes gigászát, a Gyár élő s élettelen hatalmas tömegeit Jarnó a reflektor ide-odasikló, egy-egy helyen pillanatokra megpihenő, majd azonnal továbbrezdülő fényével tapogatja végig. Húsz-negyvensoros jelenetek. Egy-egy felvillanó silhouette, jellemző mozdulat, kitépett mondatpár. Éppen csak annyi, amennyi a fény sárga kúpjába belefér. S az az egy-két pillanat, amíg a reflektor tovább nem mozdul. Nyugtalanító egymásratorlódás. S mint a primitív mozgófénykép: élesen körülhatárolt, hatásra kipoentírozott, gyorsan ugráló jeleneteivel kissé megfájdítja a figyelő szemet.

3. Attitude-je: az igazság megmutatása. Mindenhol, mindenfelé s mindenáron. Kitapogatni, rávilágítani, megmutatni: emberek, osztályok, célok, életjelenségek eddig elkendőzött, igazi arcát. Milyen hát ez az igazi arc? Meg kell nézni közelebbről. Mert az ilyen hangosat kongó jelszavak - Igazság! - sohasem jelentenek többet, mint amennyit a bennük levő gondolat ér, akármekkora is legyen a gondolat burka: a szó. Jarnó témaválasztása, a nekikezdő lélegzet, amelyen érezni, mennyi kirobbanó sokmindent akar elmondani, - ha nem is a regény acélboltozatú katedrálisában, csak kisigényű mozaikok egymás mellé való felsorakoztatásával, - bizonyos várakozást kelt. Ahogy azonban megvillan meztelenre vetkőztető, kérlelhetetlen reflektora és sorra következnek «átértékelő» megállapításai: a napfényről például, amely szürke, s «amelyet csak falusi költők énekelnek aranyosnak»; a gyárkéményekről - «olyanok... magasabbak, mint a templom-tornyok...»; a munkavezetőről, akinek «szemében megsuhog a régi fáraók hajcsárainak szöges korbácsa»; a burzsoáziáról: «hasas polgárok teregették ki jólétüket a szigeti vendéglő teraszán»; a tavaszról, melynek verőfényére «kokottok szelidültek úriasszonnyá s úriasszonyok vadultak kokottá»; stb. stb. - már az első oldalon s azután mindvégig - csak csalódást kelt. Mindez a zsurnalisztika s a riport elkedvtelenítően felületes lapossága csupán. Hegyek vajudnak, - s üres, kis szólamok születnek.

4. Alakjai is, kik egységes történet helyett életük egymáshoz sodródott, kis epizódjaival duzzasztják a regény volumenét, ilyen élettelenek mind; levegő nélkül, vérkeringés nélkül. Újraírt sablonok (a részeg munkás szombat este; a józan, dolgos munkás munka nélkül); poentre kihegyezett figurák (filléreit könyvekre kuporgató s életét olvasásra berendezett munkás; a robbanás egyedül az ő szemét, éppen az ő szemét marja ki); naiv elképzelés (a fiatal vezérigazgató, aki freudi sebet kap, mikor nem tud munkásain segíteni). Megint csak La Bruyére-nek van igaza: mindent megírtak már. Nemcsak jól, de gyengén is. Épp ilyen gyengén.

5. Feltünő még az a társadalomszemléleti s filozófiai gondolathiány, majdnem tájékozatlanság, amellyel Jarnó ezt a hatalmas és sokfelé elgyökerező témát kezeli. Befejezése meg szinte a komikumot súrolja: Vér György kishivatalnok, a regény egyik alakja, elkerül a gyár levegőjéből falura, ottmarad parasztnak, elmarad mögötte a gyár, nem gondol többé sokezer társára, munkásokra, hivatalnokokra, igazgatókra; s ezzel az egyéni sorsfordulattal az olvasók számára is elmaradnak a gyár, az ipari termelés, a nagyváros néhány lappal előbb még izzón felvetett problémái, Jarnó befejezi regényét. Mintha az ókori időkben Atlas egy nap hirtelen elúnja az égboltot tartani s leteszi: eleget tartotta eddig, tartsa most már tovább valaki más.