Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 2. szám
szürkén állanak,
eső mossa őket,
repeszti a nap,
szelek fujdogálják,
döntő viharok
s zúgnak a sovány, bús
telefonkarók.
a kóbor gyerek,
hallgatja a zúgást,
de nem érti meg.
Nem érti azt senki,
csak én egyedül, -
betyár dalol benne,
cigány hegedül.
telefonkaró,
benne útonállók
rab lelke dalol,
kuruc dalol benne,
bujdosó betyár,
régen felakasztott
cigány muzsikál.
fehér porcelán:
egy-egy kitekert nyak:
csigolya talán
s ama vaskötélnek
egy-egy fonala
minden telefondrót. -
Haláltambura...
bolygva egyedül...
Betyár dalol benne,
cigány hegedül,
cimbalmozik benne,
mélán tamburál,
sok-sok régi-régi
nótát a Halál.