Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 24. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Mohácsi Jenő: ANNA ÉDES
Kosztolányi Dezső regénye németül

Édes Anna eredetijét régen olvastam, első megjelenése idején. Azóta elpárolgott agyamból sok részlete. De kristállyá jegecesedett bennem mindaz, mai a regényben felejthetetlen. Több esztendő után is érzem: ez európai írásművészet. Magyarországi téma, a legragyogóbb európai hangszerelésben.

Most kezembe veszem Édes Anna német fordítását és belefogok az olvasásba. Mintha olyan művet olvasnék, amiről már sokat hallottam, de amit még nem olvastam. Amikor pedig érzésben végig éltem az izgalmas eseményeket és fölkorbácsolt idegekkel becsukom a könyvet, valami tudás hatalmasodik el rajtam, amire Édes Anna régi első elolvasásából nem emlékszem. Milyen sajátosan magyar ez a regény! Budán játszik, abban a városban, melynek élete egyáltalában nem jellemzően magyar. A bolsevizmus megszűnése után játszik, zavaros időkben, részint a román megszállás hónapjaiban. Alakjai nem jellegzetesen magyarok, nem folklorisztikusan azok, mint teszem azt Móricz Zsigmond regényeiben. (Anna kivétel.) A főcselekmény sem olyan, hogy csak nálunk történhetnék meg. Emlékszem, hogy A pacsirta, Kosztolányinak ez a kíváló műve, melyet szintén olvastam németül, nem hatott rám ennyire specifikusan magyarnak, pedig vidéken játszik, a magyar életet megmutatja a maga különös voltában. Édes Anna pedig, ezt éppen a fordításon keresztül érzem, összetéveszthetetlenül magyar. Ezekben a kosztolányis miniatűrökben, melyek annyira telitve vannak élettel, hogy az olvasó minden érzékével éli őket, melyekben bizonyára még sok ösmeretlen hullám rejtőzik, e miniatűrökben a magyar glóbus külön létének sajátságaira ösmerek. Buda, a történés ideje, az emberek: Édes Annában mindez európai művészettel lepárolt magyar életté sűrűsödik. Ahogy - egészen más jellegű írókat akarok megnevezni - minden jó és rossz fordításon keresztül Jacobsen dán, Strindberg svéd, Dosztojevszkij orosz, meg nem másíthatóan, annyira szinte penetránsan magyar Kosztolányi Dezső Édes Annája.

Stefan I. Klein német fordítását igen jónak tartom. Megőrzi Kosztolányi Dezső mondatainak különös zenéjét, visszaadja «sachlich» precizitásukat. Csakhogy korántsem könnyed, lesimított, semlegesítő, nemtelen fordítás. Vannak zökkenői, melyek, anélkül, hogy a német stílus törvényeit felborítanák, mégis valami idegenszerűséget kölcsönöznek az irálynak, csaknem valami magyarosat. (Persze, némely tulajdonnév németesítésével nem értek egyet.) A baden-badeni Merlin Verlag, melynek a modern magyar irodalom már sokat köszönhet, ezúttal is kitett magáért.