Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 22-23. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ · / · Kárpáti Aurél: DER WIDERSPENSTIGEN ZÄHMUNG

Kárpáti Aurél: DER WIDERSPENSTIGEN ZÄHMUNG
Nürnbergiek vendégjátéka a Kamaraszinházban
3.

S ha most visszaemlékezünk a mi sokkal különb színészeket felvonultató, «realisztikus» Makrancos hölgyünkre, csaknem balul üt ki az összehasonlítás. Holott két olyan zseniális művész remekelt benne, mint Bajor Gizi és Ódry Árpád. De hiszen a hiba nem is bennük volt, hanem a félig stilizált, egységes gondolatot, vezető művészi elvet nélkülöző beállításban és az elhanyagolt, vegyes együttesben. Abban a stíluskeveredésben és «kis dolgokon» átsikló pontatlanságban, amelynek nyomai a Nemzeti Színház legtöbb Shakespeare-előadásában föllelhetők. Talán csak a Vízkereszt reprízét nem érheti gáncs.

Ám az, amit legsűrűbben látunk, - lapos függöny és plasztikus díszlet váltogatása, - mint «megoldás» elfogadhatatlan. Alapvető elvi tévedésre épül, mert önmagában hordja a stílus kétféleségének kényszerét. Egyszer jelez, máskor ábrázol. S ha szembeállítjuk vele pl. a Szerelem, mint orvos képzőművészeti tekintetben is kifogástalan rendezését, egyszerre megmutatkozik a helyes érzékkel alkalmazott, következetesen keresztülvitt stílus-egység fölénye. A keret egysége tartalmi, tehát játékegységet diktál. Miért ne lehetne hát Shakespeare javára is kamatoztatni a Moličrenél olyan jól bevált elvet? Kivált a vígjátékoknál s a romantikus színműveknél. A tragédiákhoz viszont ott van a kevéssé kihasznált forgószínpad, amely a stílusos lehetőségek számtalan változatát kínálja. Nem utolsó sorban pedig a shakespeare-i színpad modernizálása, háttérjelzésekkel való kibővítése ígér hasznavehető, új eredményeket. Ezzel egyenrangúan fontos lenne az ensemble stílusegységének gondos kifejlesztése, alapos válogatással, több próbával és a «végső símítások» elvégzésével. A Nemzeti Színház elsőrendű művészanyagából mennyivel magasabbrendű «egységet» lehetne kihozni, mint egy közepes, vidéki német gárdából. Pláne, hogy olyan ritka Shakespeare-szakértő rendezőnk is van hozzá, amilyen Hevesi Sándor.

Idő kérdése az egész. Az előkészületre, elmélyedésre szánt idő beosztásáé. Azonban az idő ez esetben duplán pénzt jelent. Egyrészt hiányzó, másrészt meglevő, de az Opera deficitjének csökkentésére fordított pénzt. Van valami végzetszerű abban, hogy a Nemzeti Színház nem bír megszabadulni ettől a súlyos tehertételtől. Ötven év előtt állandó volt a panasz, hogy a Nemzeti drámaelőadásainak jövedelmét megeszi a balett és az opera, amely akkor még közös deszkákon talált otthont. Ma, évtizedekkel az Operaház létesítése után, alig változott a helyzet. Külön színpad, de közös büdzsé. Shakespeare Falstaff-seregének keservesen megszolgált szerzeményét felfalja a - szfinksz. S a rongyos kosztüm, a ráncos körfüggöny helyébe nem kerülhet új, hiába dolgozik «kasszára» a különb feladatok megoldásától elütött direktor.

Ez azonban már igazán nem tartozik - a nürnbergiekre.