Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 19. szám · / · NAGY ENDRE: NEHÉZ A GICCS!

NAGY ENDRE: NEHÉZ A GICCS!
Harmadik anekdóta

Márk Lajosnak, aki akkor még Párisból hozott lendületével föstött, lakótársa voltam. Mindketten fiatalok voltunk és amint illik, hol volt pénzünk, hol nem volt.

Egyszer ép nagyon nem volt, amikor repeső örömhírrel jött haza. Sok pénz áll a házhoz; egy nagy szappangyár megbízta őt, hogy fössön egy plakátot. A plakátra egy szép nőt fössön, de olyan szép legyen az a nő, hogy aki meglátja, rögtön megéhezzék arra a szappanra.

A dús vacsorák és a szép pezsgős éjszakák sarkaló reménységével fogott a festésbe és csakhamar el is készült a plakát: szép vöröshajú, kígyózóan karcsú nő, aki bajadér-mozdulattal kínálta oda a nézőnek a glóriásan sugárzó szappant. Gyönyörű volt. Nekem nagyon tetszett.

Elvitte a gyárba, de hosszú orral jött vissza. Nem fogadták el a plakátját. Azt mondták, hogy a nő nem elég szép rajta. Azaz szép, de nem olyan, amilyen nekik kell. Nekik olyan nő kell, akit mindenki szépnek lásson, a szobalány is, a vidéki postáskisasszony is. Nekik banális szépség kell.

Hát isten neki, - azonnal fölmarkolta az ecsetjeit, hogy átfösse a képet kívánság szerint. Aranyszőke hajat föstött neki, amely gyűrűsen göndörödik, pici csücsörített cseresznyeszájat, nagy tágrakerekített szemet, küllős fekete szempillákkal. Olyan szép volt, hogy rögtön gyufaskatulyákra lehetett volna ragasztani. Márk Lajos rezignáltan sóhajtotta:

- Hiába... ilyen az élet!

Erős bizakodással vitte be a plakátot, de megint savanyu arccal jött vissza. Azt mondták, hogy az ecsetkezelése nagyonis merész. Nekik szép sima kép kell, amelyen a színek és tónusok símán, észrevétlenül olvadnak egymásba. Olyan kép kell nekik, amit ha górcsővel néznek is, akkor se látnak rücsköt rajta. Márk Lajos elkeseredve fakadt ki:

- Az ördög vigye el! Giccs kell nekik! Símára nyalt giccs!

De hát a tőkével alkudni nem lehet. Előszedte a «spachtli»-t, a szóróecsetet és úgy kisímította a festményét, hogy olyan lett, mint a kínai lakk. De a gyáros megint visszaadta a plakátot; megmondta őszintén, hogy a nő még mindig nem elég szép rajta. Nem elég szappanszerű. Márk Lajos magába roskadva nyögte:

- Nem megy... nem tudom!... Ilyet csak Innocent tud fösteni.

És mivel a pénzre szükségünk volt, szégyenszemre elvitte a plakátját Innocenthez, aki szívességből néhány perc alatt átföstötte a nő arcát.

- Ez az! - mondta boldogan a gyáros, amikor meglátta és kifizette az árát.