Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 14. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Nagy Endre: ALAKOK
Kosztolányi Dezső könyve

Sokáig tünődtem, hogy mi az, ami ezt a könyvet olyan izgalmasan érdekessé teszi. Semmi esetre sem az alakok sokfélesége, hiszen nem is emberek ezek, hanem egyes foglalkozási ágak megszemélyesítői, szintétikusak, mint a szobor-allegóriák a céh-házak homlokzatán, mindennapos életünknek kikerülhetetlen bútordarabjai, műszerei. De ahogy a könyvet végigolvastam, meg kellett éreznem benne azt a rendkívüli valamit, ami ezt a sok tarka, nem is könyvbe szánt, hanem ujságba szétaprózott cikket egységes müvé avatja: Harun al Rasid romantikája van benne. Kosztolányi Dezső, a költő, az író, a fölényesen művelt ember szerény reporteri álruhában elindul előkelő magányából, bejárja a város utcáit, piacait, műhelyeit, hogy a megszokott, tudomásul vett funkciókban megkeresse a lelket. Bába, katona, gyógyszerész, rendőr, sírásó, - akárkivel áll is szóba, az ő parancsoló egyéniségének szuggesztiójában beszél és vallomásával az egész «brans»-ot világítja meg. A válaszok minden szaván érezni a reporteri becsületességgel megörökített életet, igazságot, de ezek a válaszok Kosztolányi Dezső kérdéseinek a függvényei és Kosztolányi nagy író: tehát tud kérdezni.

Minden egyes interjúját nehánysoros szubjektivitással keretezi körül; csak a renesszansz művészei szokták ilyen pompás kerettel díszíteni freskóikat. Jules Romains könyve jutott az eszembe: «Les puissances de Paris», amelyben a költő Páris egy-egy utcájának az odeur locale-ját próbálja kiszimatolni. Kosztolányi könyve több ennél, mert a költői lírán túl tudományos értékű adat-tár van benne. Ha volna ujságíró-akadémiánk, ez lehetne az első szakavatott tankönyv benne. Mindenesetre sajgó nosztalgiát ébreszt bennünk az a gondolat, hogy milyen szép volna a közéletünk, ha ennyi megértés, mélyrelátás, szeretet, ízlés, fölényes tehetség róná ujságpapirosra a nap krónikáját.

Mindenekfölött még egy kedves meglepetést hozott a számomra ez a könyv: nagyon könnyed és nagyon gazdagon sziporkázó elmésséget, amely úgy hat, mint a költő egy második Harun al Rasid-utazása a viccek sikamlós területére. Vagy talán megérezte Kosztolányi, hogy amikor a mi kedves Pestünk fölfedezésére indul, illik ilyen pajkos gamin álruhájába öltözködnie?

Biztos, - és ezt már mint szakmabeli állapítom meg - hogy könyve nagy írói és szociológiai értékein túl mint «vicces» olvasmány is elsőrangú. A könyv finom nyomdai technikával, Molnár C. Pál mulatságosan stilizált rajzaival jelent meg. Könyvkedvelők könyvtárában arra a polcra való, amelyen a válogatott példányokat szokás tartani.