Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 4. szám
Kétezer éve minden éjtszaka
Odasunyítok egy pillanatig.
Fekete domb nő ki a szurok-szín földből
s kormos peremén
három óriás ébenfa-kereszt
három elfeketült hullát visel.
Az ágaskodó feszületek fölött
mint mérhetetlen érckoporsó
súlyosul az acélfekete boltozat,
ormótlan tűzbetűkkel oldalán:
Consummatum est.
Kétezer év óta minden éjtszaka
szűkölve, viszolygó gerinccel
odasandítok egy pillanatig.
Nagy, oktalan kerülőket csináltam,
hogy ne kényszerüljek odáig;
hogy ne lássam közelről,
mint tükröződik a halott Isten
üveges, fönnakadt szemében
az emberiség sírfölirata:
ELVÉGEZTETETT.
Mit ért minden ravaszság?
Itt állok a kereszt tövén,
s látom, amint
az isten-anya korán vénre ráncosodott
arcán biboran csillámlanak
az alágördülő könnyek.